Katonai összeomlás. Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása
A fenti címmel Szakály Sándor történész , a budapesti Veritas Történetkutató Intézet igazgatójának előadására került sor szeptember 17-én az EME székhelyén. Az előadás a Korunk Akadémia Összeomlás és Impériumváltás Erdélyben (1918–1920) sorozat nyitó előadása.
1918. november 3-án az Osztrák–Magyar Monarchia képviselői aláírták Padovában a fegyverszüneti egyezményt az Antant-hatalmak megbízottaival, és ezzel az utókor által Nagy Háborúnak nevezett küzdelem az európai nagyhatalom katonai vereségével fejeződött be. A császári és királyi haderő, a Magyar Királyi Honvédség és az osztrák Landwehr alakulatai nem voltak képesek a túlerővel szemben tovább védeni a birodalmat, jóllehet az osztrák–magyar alakulatok szinte kivétel nélkül az ellenséges országok területén foglalták el védelmi állásaikat.
A háború azonban nemcsak a frontokon dől/dőlhet el, hanem a hátországban is, ahol meghatározó, hogy van-e megfelelő mennyiségű és minőségű élelem, van-e lehetőség megfelelő mennyiségű ipari cikk előállítására, és képes-e a hadiipar kielégíteni a haderő igényeit?
Mindezen kérdések esetében azt kell mondanunk, hogy erre nem volt képes a hátország. A közel öt esztendeig tartó háborúban kivérzett. S a soknemzetiségű monarchia lakosságának jelentős része sem kívánta fenntartani a birodalmat. Mindezek a tényezők vezettek oda, hogy a 16. századtól a 20. századig Európa egyik legnagyobb területű és lélekszámú birodalma omlott össze és új, kibővülő területű országok jöttek létre a „romjain”.
Riporter: László Tibor
Articol editat de gergelyzsuzsa, 27 szeptember 2018, 18:13
