Címlap » Vezető » Főoldal » Közösségi hivatástudat

Közösségi hivatástudat

Széman Rózsával, az EMKE Szilágysomlyó és környéke szervezetének elnökével beszélgetünk.

A Széman család tagjai időnként megfordulnak nálunk a stúdióban, hiszen a közművelődés „katonáiként”, bőven akad beszámolnivalójuk bokros teendőikről. Dr. Széman Péter a szilágysomlyói Báthory István Alapítvány, illetve az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke. Felesége, Széman Rózsa Szilágysomlyón és környékén szervezi az EMKE tevékenységét, a szervezet helyi elnökeként. Azt, hogy mindketten vezető pozícióbva kerültek, a véletlen hozta így, Rózsát már majdnem fél éve megválasztották Szilágysomlyón, mikor kiderült, hogy az EMKE országos elnökségében változás áll be. Róla ritkábban hallunk, hiszen az ő munkája távol zajlik Kolozsvártól. Bizton állíthatjuk, hogy a család minden tagja megfertőződött a közmunkálkodás vírusával, a „közügyködés” nyüzsgésében élnek.

Széman Rózsával beszélgetünk a szilágysomlyói kulturális életről, büszkélkedünk a Szederinda citeracsapat sikereivel, és összemérjük önidőnket a közösségre szánt időnkkel. Rózsa, amikor megfogalmazása szerint a háttérben volt, akkor is annyit dolgozott önként, mint sokan az „előtérben” sem. Egy önzetlen, elhivatott, nagyszerű hölggyel ismerkedünk meg, aki az olykor „mezítlábas” körülmények ellenére is megbízható értéket, maradandó élményt nyújtó eseményeket szervez a szilágyságiaknak.

Reggeltől estig, valamilyen formában, a közösségért dolgozom. Vagy pályázatot írok, vagy elszámolást, vagy programot szervezek, nagyjából ezzel telik az egész nap. Akkor érzi jól magát az ember, ha valami közösségben sikerül. Ha magammal foglalkozom, akkor ki, mi jelez vissza, hogy jól végzem a dolgom, hogy érdemes volt tennem?

A mézeskalács nagyon régi mániám. Tizenhét műemlék templomot készítettem mézeskalácsból és a Szent Koronát, a milleniumi évben Nemeskürty Tanár Úrnak (Nemeskürty István író, irodalomtörténész) vittük el. A templomokat többnyire karácsonykor állítottuk ki a somlyói református templomban, s utána a cserkészek nagy örömmel megették.

Selymesilosva

Menyő

Szent Korona

Szilágynagyfalu

Szilágylompért

Krasznahorvát

Kraszna

Kolozsvár, belvárosi (Farkas utcai)

Kolozsvár, Kakasos

Óriási gondunk, hogy egyre kevesebben vagyunk, fiataljaink elmennek. Kevés a munkahely. Aki egyetemet végez, ha nem külföldre megy, az Kolozsváron ragad. Nagyon hiányzik az értelmiség, amely még mozdítani tudna valamit kulturális téren, meg az érdeklődő közeg kialakítása is nagyon nehéz. Hiányzik az utánpótlás. Sokan kérdezgették, hogy mi lesz utána, ha otthagynánk, felrúgnánk ezt a munkát… Nem lehetne lelkiismeretileg elviselni, hogy elvesszen egy negyedszázad munkája… Ezt föltétlenül át kell adni, azzal a biztos tudattal, hogy itt változásnak történnie kell.

„Kit szeretnek az igék? A cselekvő embert szeretik az igék, az ő pártjára állnak: táltos paripák. Kit szeret a közösség? Azt, aki cselekszik és gondolkodik érette. Azokat, akik maguk a közösség igéi, főnevei, jelzői.” (Bodor Pál)