Elpusztított tanösvények – édenkert frontokkal
EGY REJTETT ÉDEN TÖRTÉNETE
Articol editat de papp.zakor.andras, 13 április 2017, 11:53
EGY REJTETT ÉDEN TÖRTÉNETE
A romániai, esetenként akár európai viszonylatban egyedi növényvilág miatt 1925-ben úgynevezett „külső botanikus kertet” hoznak létre a Meleg patak völgyének a suvadások révén kialakult „koporsók” meghatározta részében.
„Az egész völgy a középkori Kolozsvár szénafüve, azaz kaszálója volt még annak idején, amikor a lakosság állattartással is foglalkozott. Ahol vannak a koporsók, ahol létrehozták a rezervátumot, a feltételezések szerint végig legeltetés folyt, mert másra nem nagyon lehetett használni. A lejtőfolyamat miatt – mivel ilyen hepehupás és mozog a talaj – nagyon nehéz kaszálni, főleg kézzel. Valószínűleg ennek köszönhetően maradtak fenn a főleg sztyepp-jellegű, reliktum fajok” – Vizauer Tibor-Csaba.Vizauer Tibor-Csaba
MAI STÁTUS – CSEPEREDŐ KISDED BÁBATÖBBLETTEL
„A Kolozsvári Szénafüvek terület tulajdonosai vagy magánszemélyek – bizonyos parcellák magánszemélyek tulajdonában vannak – vagy az önkormányzat. A legelőrész a városé. Van egy rész, ami az Erdészeti Hivatal alá tartozik. Van tehát az erdészet, magánszemélyek és a helyi önkormányzat. Ne is beszéljek arról, hogy a másik két kis parcella – ami a Morgó-gerincen túl van – már az apahidai önkormányzathoz tartozik”
A GONDNOKI LÉT ELVISELHETETLEN „KÖNNYŰSÉGE”
Ennyi tulaj között a gondnok szerepe nem kifejezetten hálás. Hiszen „kívülről/ felülről” nevezték ki és indulásból korlátozásokat kommunikál. A tulajok legalábbis ezt látják. Elsőre. Másodikra, többedikre nem mindenki hajlandó. Az alapálláshoz ragaszkodni kényelmesebb. A tulajdon pedig tulajdon: „hogy jön ahhoz egy idegen, hogy beleszóljon, mit tehetek vele és mit nem ?!”
MAI HELYZET – JÓ, DE NEM REMÉNYTELEN…
A külső szemlélő, aki 2010-ben látta és bejárta a frissen létrehozott tanösvényeket, aztán szembesült ezek tönkretételével – legalábbis a tájékoztató táblák viszonylatában – majd megtapasztalta a lassan de biztosan ide is belopakodó, helyenként már kupacokban álló szemetet, könnyen elcsüggedhet. Főleg, ha kivágott bokorcsonkokkal is szembesül, nem tudván: ez történetesen csak az agresszíven terjeszkedő homoktövis elleni, őshonos fajokat védő, környezettudatos fellépés nyoma…
Szerencsére a terület gondnoka ennél szívósabb fajta. Új dolgokkal is próbálkozik. Az idő majd megmondja, mi működik ezekből. Talán maradjunk abban egyelőre, hogy egyrésztek és másrésztek közepette egy dolgot nem szabad: feladni!
…és itt van, amit a kamerák „elcsíptek”.
helyszíni fotók, interjú, webcikk: Papp-Zakor András
