A búcsúzó méltóságáért: Theodóra Ház
Száz évvel ezelőtt szerencsésnek számított az az ember, aki megérte a negyvenedik életévét. Mára az orvostudomány fejlődése lehetővé tette, hogy az életkor megduplázódjon és vele együtt az elöregedő társadalom gondja is: mit kezdjen beteg, magatehetetlen időseivel. A tegnapi igazgató úr, a csodált művésznő, a professzor úr lassan elfeledett bácsikává, nénikévé csendesedik. A Kolozsváron működő Theodóra Ház nevű idősotthon közel negyedszázada igyekszik mosolyra igazítani a ráncos arcokat. A tizenegy gondozottal indult létesítmény ma 103 idős ember otthona. Vezetője az emberfeletti munkát végző orvos, dr. Szentágotai Lóránt, akit év elején Kolozsvár díszpolgára címmel tüntettek ki. Ám az ő igazi jutalma betegeinek szeretete. Amikor bejártuk a négyszintes épületet, hogy bemutassa a modern, lakályos otthont, nem volt ráncos kéz, amely ne nyúlt volna felé, nem volt arc, amely fel ne derült volna jöttére. Móka, kacagás kelt a nyomában, mintha nem is a végállomás utasai, hanem minden csínyre kapható gyerekek között járnánk. És ez pontosan így volt 15 évvel ezelőtt is, amikor először jártam az akkor még Blajului/ Vereckei utcában működő Theodóra Házban, majd 2008-ban is, amikor már a Timişului/Tömösi utca 12-es szám alá költözött az idősotthon.
Articol editat de csatari.melinda, 8 december 2016, 16:13 / actualizat: 5 augusztus 2020, 12:12
A Theodóra Házban az egyik közösségi térben körben, polcokon, az otthon híres-neves lakóinak fényképei, érdemrendjei, kiadott kötetei, a róluk megjelent újságcikkek emlékeztetnek az egykor ünnepelt, majd öregségükre elfeledett kolozsvári értelmiségiekre. Meghatódva ismertem fel több magyar írót, művészt, énekest, színészt, újságírót, akik a Theodóra Házból indultak el az örökkévalóságba, illetve örömmel látogattam meg azt a képzőművészünket, akinek alkotásai a folyósó falán messze kiintegetnek a többi beutalt festményei közül. És pizsamás, gyenge teste helyett én most is az elegáns, fekete kalapos, magas, jó tartású férfit láttam, régi huncut tekintetével, mosolyával.
Jótékonysági intézmény vagyunk, a városban itt a legalacsonyabb a bentlakás ára, a lakók tíz százaléka szociális eset, nem fizet. A legmodernebb gépekkel felszerelt intenzív osztályunk van, sebészeti beavatkozásokhoz két SMURD-felszerelés, minden emeleten EKG, defibrillátor. Van tornatermünk, dolgozik itt gyógytornász, masszőr, pszihológus, szociológus, káplán.
Ezek az öregek száműzöttek. Mintha nem léteznének. Kikerülnek a társadalom peremére, elfelejtik őket. Egyetlen egy dolog marad meg életed végére: amit másokért tettél. Mindenkinek üzenném: ne feledje, ő is lesz idős!- mondja dr. Szentágotai.
Szerkesztő: Csatári Melinda
