Kritizálj, ha muszáj, de ne rombolj!

Alighanem mindenkinek van olyan kapcsolata, amely egy-egy élesebb, netán rosszindulatú megjegyzés, mai szlenggel élve beszólás miatt  sérült, vagy  ment  teljesen  tönkre.

Ezek  a  megnyílvánulások  eléggé  gyakoriak  a  mindennapi  életben, elsősorban  a  munkahelyen, de  családban, utcán, üzletben,  bárhol  előfordulhatnak. Lehet, hogy  ilyenkor  elsősorban  vélt- ,vagy  valós  sérelmek  vezetnek  bennünket, pillanatnyi  indulatok, elégedetlenkedések, és  sokszor  nem  is  bántani  akarunk  feltétlenül, pusztán  változtatni  a  dolgokon, egy  másik, jobb  irányba  mozdítani   el  valamit.

Hogy  végül  mi  lesz  az  eredménye, az  egyrészt   a  szándékon  múlik, másrészt  a  tálalás  módján, harmadrészt  pedig  magán  a  ‘címzetten’. Ha  eléggé  érett  személyiségről  van  szó, akkor  felismeri és  hasznosítja  a  kritikában  megbúvó  üzenetet. Ellenkező  esetben   viszont  sértődés, harag, gyűlölködés lehet  belőle, ami  nem  vezet  semmi  jóra.

Hogyan  kritizáljunk  úgy, hogy  építsünk, s  ne  romboljunk?

Dr. Ferenczi  Enikő  mentálhigiénikussal  beszélget Juhász  Éva.

Articol editat de juhaszeva, 4 december 2016, 20:41 / actualizat: 5 december 2016, 11:13