Volt egyszer egy 56: újabb igaz történetek
Benkő Levente a kötet első kiadásával – Fotó: Facebook / Horváth László
A tizenévesen letartóztatott volt politikai meghurcoltak arról számoltak be Benkő Leventének, hogy tulajdonképpen tanfolyamot végeztek a börtönben, minden nap előadást tartott valaki, voltak istentiszteletek, sokkal szabadabb és sokszínűbb kulturális élet folyt, mint a falakon kívül. „Ha a rab nem tudja átverni az őrzőjét valamilyen úton-módon, akkor az nem rab” – vallják az egykori elítéltek.
A Volt egyszer egy 56 című kötet bővített verziójába olyan részletek, történetek is bekerültek, amelyek a korábbi kiadásból a sietségben kimaradtak, így érthetőbbé, kerekebbé válik a történet. A kötet bemutatójára október 28-án 18 órakor kerül sor a Szentegyház (Iuliu Maniu) utca 4. szám alatt, a Kincses Kolozsvár Egyesület által az ’56-os forradalom hatvanadik évfordulójára szervezett eseménysorozat keretében, amelynek teljes programja itt található.
Articol editat de fulopnoemi, 23 október 2016, 13:56
Mielőtt Budapesten 1956-ban kitört a forradalom, már enyhült a légkör Romániában is, voltak emberek, akik érezték, hogy tenni kellene valamit. Amikor kitört a forradalom, Erdélyben is számos szervezet, csoportosulás jött létre, és bár fegyveres összetűzésre nem került sor, a megtorlás több esetben halálos ítélet volt. A magyarországi forradalom számos magyar, román, német ajkú szimpatizánsát letartóztatták, bebörtönözték, sokan töltöttek kegyetlen éveket a romániai Gulág munkatáboraiban. Ezeket az embereket szabadulásuk után is megfigyelte, nyomás alatt tartotta a Szekuritáté.
Az egykori politikai foglyok között sokan vannak, akik szabadulásuk óta magukban hordozzák ezt a traumát, és soha senki nem kérdezte meg őket erről, vagy ha kérdezték is őket, nem tudták kibeszélni magukból a történteket – fogalmaz Benkő Levente. „Volt olyan ’56-os ismerősöm, akiből soha egy szót nem tudtam kiszedni erről – teszi hozzá. – Valószínűleg olyan traumát cipelt magával, amit nem tudott feldolgozni.”
A gyanútlan hallgatóknak hívnám fel a figyelmét arra, hogy a politikai börtönök, ahol a politikai elítéltek a negyvenes évek végétől, az ötvenes, hatvanas években Romániában – és feltételezem, más szocialista országokban – sínylődtek, azok nem a mai börtönök voltak. Ezek az emberek nem bűnözők, nem loptak, nem gyilkoltak, nem fosztogattak, nem csaltak, nem vezettek részegen, nem gázoltak halálra senkit, ezek egyszerűen gondolkodó emberek voltak.
A meghurcoltak közül sokan azt vallják, tulajdonképpen hálásak a sorsnak ezért az élettapasztalatért – leszámítva a veréseket, a temérdek megaláztatást, a sok szenvedést, éhezést, fázást. Amikor az ötvenhatosok börtönbe kerültek, már ott volt a romániai társadalom krémje: püspökök, egyetemi tanárok, tudósok, kutatók, a régi történelmi pártok kiváló személyiségei, nagy cégek vezetői.
Benkő Levente a kötet első kiadásával – Fotó: Facebook / Horváth László
A tizenévesen letartóztatott volt politikai meghurcoltak arról számoltak be Benkő Leventének, hogy tulajdonképpen tanfolyamot végeztek a börtönben, minden nap előadást tartott valaki, voltak istentiszteletek, sokkal szabadabb és sokszínűbb kulturális élet folyt, mint a falakon kívül. „Ha a rab nem tudja átverni az őrzőjét valamilyen úton-módon, akkor az nem rab” – vallják az egykori elítéltek.
A Volt egyszer egy 56 című kötet bővített verziójába olyan részletek, történetek is bekerültek, amelyek a korábbi kiadásból a sietségben kimaradtak, így érthetőbbé, kerekebbé válik a történet. A kötet bemutatójára október 28-án 18 órakor kerül sor a Szentegyház (Iuliu Maniu) utca 4. szám alatt, a Kincses Kolozsvár Egyesület által az ’56-os forradalom hatvanadik évfordulójára szervezett eseménysorozat keretében, amelynek teljes programja itt található.
