Hegedüs Csilla: kortársunkká tették az épített örökséget az iskolások
A Brassai Sámuel Gimnázium diákjai az Uránia palotát fogadták örökbe – Fotó: Kiss Gábor
2012-ben, a kezdeményezés első változatának kidolgozásakor olyan közösségépítő program elindítása volt a cél, amelyben a műemlék ürügyet jelent a találkozásra, a közös cselekvésre. Mostanáig Erdély-szerte több mint ezer fiatal kapcsolódott be, akik közel száz műemléket fogadtak örökbe.
Ha örökségvédelemről beszélünk, és azokról az emberekről, akik ebbe belekapcsolódnak, akkor általában mindenki ötven évnél idősebbekre gondol. Ezek a gyerekek, fiatalok tulajdonképpen a kortársunkká tették az épített örökséget.
Az iskolák teltházas vetélkedőjén az is kiderült, hogy a kolozsváriakat nagyon érdekli, mi történik az épített örökséggel. Emellett Hegedüs Csilla külön sikerként könyveli el, hogy először álltak egymás mellett az opera színpadán az összes kolozsvári magyar iskola képviselői.
A kezdeményezés közösséget formál, és felhívja a figyelmet az épített örökség megőrzésének fontosságára, és teszi mindezt 21. századi eszközökkel, a fiatalok sajátos nyelvezetén. Ez azért nagyon fontos, mert nem azt kell jelentse nekik a műemlék, amit nekem jelent, vagy akár a még idősebb generációnak, hanem őnekik kell mondjon valamit, őnekik kell szükségük legyen rá. Abban a pillanatban, amikor szereti, amikor szüksége van rá, biztosan állíthatjuk, hogy átadtuk az épített örökségünket a következő generációnak.
Az iskolások nem csak az online fellelhető információkba, hanem a könyvtárakban rejtőző adatokba is beleásták magukat, és olyan várostörténeti részleteket fedeztek fel, amelyek eddig elkerülték a nagyközönség figyelmét: megtalálták például Kolozsvár legrégebbi liftjét. Az örökbe fogadott műemlék bemutatásakor történeteket meséltek el, amelyekben nem csak a történelmi adatok, hanem számos színes, személyes részlet is szerepelt. Így sokkal emészthetőbb, emberközelibb történetek születtek – fogalmazott Hegedüs Csilla.
A figyelemfelkeltésen túl a kezdeményezés hozadéka az is, hogy elkezdett kialakulni az a társadalmi nyomás, ami jelzi a politikusok, a városvezetők felé, hogy a lakosságnak egyáltalán nem mindegy, milyen állapotban vannak a műemléképületek.
Articol editat de fulopnoemi, 4 október 2016, 18:47 / actualizat: 5 október 2016, 16:23
A Brassai Sámuel Gimnázium diákjai az Uránia palotát fogadták örökbe – Fotó: Kiss Gábor
2012-ben, a kezdeményezés első változatának kidolgozásakor olyan közösségépítő program elindítása volt a cél, amelyben a műemlék ürügyet jelent a találkozásra, a közös cselekvésre. Mostanáig Erdély-szerte több mint ezer fiatal kapcsolódott be, akik közel száz műemléket fogadtak örökbe.
Ha örökségvédelemről beszélünk, és azokról az emberekről, akik ebbe belekapcsolódnak, akkor általában mindenki ötven évnél idősebbekre gondol. Ezek a gyerekek, fiatalok tulajdonképpen a kortársunkká tették az épített örökséget.
Az iskolák teltházas vetélkedőjén az is kiderült, hogy a kolozsváriakat nagyon érdekli, mi történik az épített örökséggel. Emellett Hegedüs Csilla külön sikerként könyveli el, hogy először álltak egymás mellett az opera színpadán az összes kolozsvári magyar iskola képviselői.
A kezdeményezés közösséget formál, és felhívja a figyelmet az épített örökség megőrzésének fontosságára, és teszi mindezt 21. századi eszközökkel, a fiatalok sajátos nyelvezetén. Ez azért nagyon fontos, mert nem azt kell jelentse nekik a műemlék, amit nekem jelent, vagy akár a még idősebb generációnak, hanem őnekik kell mondjon valamit, őnekik kell szükségük legyen rá. Abban a pillanatban, amikor szereti, amikor szüksége van rá, biztosan állíthatjuk, hogy átadtuk az épített örökségünket a következő generációnak.
Az iskolások nem csak az online fellelhető információkba, hanem a könyvtárakban rejtőző adatokba is beleásták magukat, és olyan várostörténeti részleteket fedeztek fel, amelyek eddig elkerülték a nagyközönség figyelmét: megtalálták például Kolozsvár legrégebbi liftjét. Az örökbe fogadott műemlék bemutatásakor történeteket meséltek el, amelyekben nem csak a történelmi adatok, hanem számos színes, személyes részlet is szerepelt. Így sokkal emészthetőbb, emberközelibb történetek születtek – fogalmazott Hegedüs Csilla.
A figyelemfelkeltésen túl a kezdeményezés hozadéka az is, hogy elkezdett kialakulni az a társadalmi nyomás, ami jelzi a politikusok, a városvezetők felé, hogy a lakosságnak egyáltalán nem mindegy, milyen állapotban vannak a műemléképületek.
A Kolozsvári Vasútállomás örökbefogadói az Onisifor Ghibu Líceum diákjai – Fotó: Kiss Gábor
A Fogadj örökbe egy műemléket! verseny november elején újraindul Kolozsváron, az eddigi hat iskola mellett két újabb tanintézmény: a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolája és a Sigismund Toduţă Zenei Főgimnázium is csatlakozik. A szervezők által összeállított műemlék-lista, amelyből választhatnak az iskolások, idén kiegészül számos, a lakosságtól érkezett javaslattal. A résztvevők olyan épületet, köztéri szobrot is örökbe fogadhatnak, amely nem szerepel a listán. A fődíj idén is a Winkler Gyula Európai Parlamenti képviselő által biztosított brüsszeli utazás, a tervek szerint Electric Castle-meghívó, alpolgármesteri különdíj és számos más nyeremény is kiosztásra kerül.
A versenyt persze nem csak Kolozsváron, hanem számos szórványvárosban megszervezik. Újonnan kapcsolódik be a versenybe a szamosújvári Téka Alapítvány szórványkollégiuma, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában pedig szintén szeretnék megszervezni a programot. A vetélkedő tehát a szórványból halad a tömb felé, Hegedüs Csilla úgy véli, ennek pozitív hozadéka a kapcsolatok megerősítése lesz.
A tavalyi nyertesek szeretnék folytatni az örökbefogadott műemlékkel kapcsolatos munkát, ezt az RMDSZ egy kiadvány összeállításával támogatja, amely egyúttal a felkészítő tanárok munkájának elismeréséül is szolgál majd. „A legmélyebb köszönetünk és tiszteletünk azoknak a tanároknak, akik ezt a munkát elvégezték, támogatói, vezetői voltak ezeknek a csapatoknak, hiszen fel sem tudom mérni, mennyi dolguk van, és mégis időt szakítottak erre a munkára” – tette hozzá Hegedüs Csilla.
