Függőágyban: A magyarlapádi közösség egyik “húzómotorja”
Fotó: Kerekes Edit
Sipos Ferenc Magyarlapádon élő mérnök-vállalkozó, a több, mint negyedszázados Pirospántlikás zenekar prímása, a helybéli szórványkollégium egyik megálmodója. Az immár második éve működő tanintézményben a környékbeli hátrányos helyzetű gyermekeket nevelik. A lapádi kis kollégium egy év, három hónap alatt vált álomból valósággá, a helyi közösség, az erdélyi református egyház, Bánffy Farkas báró, alapítványok és a magyar állam összefogásával.
Sántha Emőke egy nyugis hétvégén meglátogatta Sipos Ferencet, bizonyára terített asztal körül beszélgettek, mert néha a bor pohárbacsordulását is rögzítette a magnó. Elöljáróban vállalkozásáról mesél Sipos Ferenc: a több, mint egy évtizede működő tejfeldolgozó üzeméről, állatfarmjáról, de mindenekelőtt a csavarintos indulásról.
A családi vállalkozásban Sipos Ferenc a tejfeldolgozó üzemért, öccse, Árpád pedig az állattartásért és takarmánytermesztésért felel. Ötszáz tehenet és több mint kétezer juhot tartanak. EU-konform tejet állítanak elő, ezt EU-konform gyárban dolgozzák fel, és céljuk, hogy a környékbeli gazdáknak is segítséget nyújtsanak a felzárkózáshoz.
Olyan vezető szerettem volna lenni mindig, kicsi gyerekkorom óta, hogy ne parancsoljak, hanem mint a régi hadvezérek, azt mondjam: Utánam! Megyünk és megcsináljuk.
A helyi közösség egy része nehezebben érti meg, milyen feladatot vállal magára az épülő szórványkollégium, Sipos Ferenc tervei között szerepel az, hogy leüljön, elbeszélgessen velük. Sokan voltak viszont azok, akik első pillanattól melléjük álltak, segítettek: vállalkozók, egyházi és önkormányzati képviselők.
Úgy észleltem, hogy a jó példának megvan a hatása. Az emberek ebben a rohanó, anyagias világban, ahol a szellemi dolgok félre vannak kicist téve, nem tulajdonítanak szerintem elég nagy fontosságot a tanulásnak, a nevelésnek. Mindenki ilyen szemszögből nézi, hogy: Te, ez valami vállalkozás, valami pénz jön ebből, ezek valami nagyot kaszálnak. Nem tudják elképzelni, hogy létezik olyasmi, hogy az ember önkéntes munkát végez.
Sipos Ferenc célja a magyarságért, a közösségért tenni akarás szellemiségét átadni, ebben pedig fő eszköze a kommunikáció. „Soha életemben nem akarok nyugdíjba menni, én mindig akarok dolgozni, alkotni, építeni” – ez a mondata akár egyféle hitvallásnak is tekinthető.
Szerkesztő: fulopnoemi, 2016 szeptember 30, 16:59
