Függőágyban: Orosz Sándor régi-új nyomdásszal
Orosz Sándor nyomdaipari szakemberrel betűt szedünk, könyvet kötünk, az újság régi illatát szimatoljuk és a mai, korszerű nyomdába is ellátogatunk.
„Régen a proletariátus entellektüeljének tartották a nyomdászokat. Szerintem ez szép szakma. Hagysz valamit magad után. Elégtétel, ha valami úgy sikerül, ahogy szeretnéd, s akkor azt gondolod: érdemes.
Édesanyám a nyomdában dolgozott. Amikor este, munkából jövet, belépett az ajtón, éreztem rajta a nyomda illatát, s azt akkor nagyon szerettem. Katonaság után adódott egy lehetőség, hogy odakerüljek magam is. Megszerettem a szakmát. 1983-ban kezdtem az állami nyomdában, akkoriban körülbelül hatszáz munkása volt. 1991 után mindenki elment.
Lehetnek bármilyen szuper gépek, ha nem tudják a szakma alapjait, nincs minőség. Ma már nincs, kitől mesterséget tanulni. Nemcsak nyomdászatot, mást sem. Lassan a nyomtatás javarészt a csomagolástechnikát fogja szolgálni, és lesznek szigorúan papíron kért dokumentumok, azokat fogjuk nyomtatni. Ennyi. Én próbáltam képernyőről olvasni, de jobban szeretem a könyvet. A hozzám hasonlók továbbra is megmaradnak a nyomtatott könyvnél, csak sajnos nagyon kevesen olvasnak. Inkább nézik a Szulejmánt… – mondja Orosz Sándor.
Szerkesztő: Csatári Melinda
Szerkesztő: csatari.melinda, 2016 szeptember 23, 17:14 / actualizat: 2020 augusztus 5, 12:09
