Művészetek és mesterségek találnak otthonra a Bánffy-kastélyban

Művészetek és Mesterségek Központja nyílt vasárnap az erdélyi Versailles-ban, a bonchidai Bánffy-kastélyban. A nyertes beltéri és kültéri pályamunkák a terek időleges újragondolásával a kastély elfeledett, eltűnt értékeire hívják fel a figyelmet.

Fotó: Facebook / Norma

A kastélyt felújító Transylvania Trust Alapítvány fiatal építészek, tervezők, vizuális művészek és építőmesterek számára írt ki pályázatot, a cél a főépület és az udvar multifunkcionális műhellyé alakítása, a régi és az új, a hagyományos és a modern összekapcsolása volt. A Bánffy-kastély épületegyüttesének több elemét is felújították már, de a főépület csak most nyílt meg.

Hegedüs Csilla, a kastély felújításának vezetője elmondta: „Kiállítási terek lesznek, olyan terek, ahol a mesterek és a művészek tudnak majd alkotni. A huszadik században az építészek és a művészek egy oldalról, másik oldalról a mesterek ritkán találkoznak össze, ritkán dolgoznak közös alkotóként egy projekten. És ez most sikerült.”

A pályázóknak egy multifunkcionális fogadóteret, alkotóműhelyeket kellett tervezniük a kastély főépületébe anélkül, hogy akár egy szeget is a falba ütnének. A beltéri versenyt a Norma nevű csapat projektje, a kültérit pedig a Blajin terve nyerte. A látványterveket többek között a Bánffy család tagjai bírálták el, gróf Bánffy Miklós unokája, Nicolette Bánffy-Jelen is ott volt a megnyitóünnepségen. „Nem most járok itt első alkalommal, de amikor először jöttem, nagyon meghatódtam, és ugyanakkor féltem is, hogy miként fogom érezni magam ezeken a helyeken, amelyeket csak fehér-fekete fényképekről ismertem – és most itt a maga valójában” – fogalmazott a gróf unokája.

Fotók: Facebook / Norma, Bánffy Castle

A Művészetek és Mesterségek Központja megnyitóján kiderült, hamarosan románul is megjelenik a Bánffy-trilógia, Bánffy Miklós Erdélyi történet című regénye. A bonchidai kastély urának, a polihisztor erdélyi arisztokrata írói munkásságának legnagyobb lélegzetű alkotásáról van szó. A fordító, Marius Tabacu elmondta: „Nagyon kéne távolról nézzem a fordítást, és erre még most nincs időm, nincs terem ahhoz, hogy bizonyos distanciáról nézzem az ezerötszáz oldalt. Most még korrektúrázok is, és az a bajom, hogy ahányszor átolvasok egy paszust, mindig átírom.”

A bonchidai Művészetek és Mesterségek Központjában az ideiglenes berendezést öt évig őrzik meg, jövőre már két alkotótábort szerveznek benne.

Szerkesztő: Szilágyi Szabolcs

Articol editat de fulopnoemi, 19 szeptember 2016, 16:14