Függőágyban: Horgonyt fel!
“Az emberek minden bajának egy a forrása: nem tudnak nyugton megülni a szobájukban”. (Joseph O’Connor: A tenger csillaga)
Hajózni egyidőben rabság és szabadság. Az ember mozgástere pár száz négyzetméter, a hajóé viszont a nagyvilág. A Kolozsvári Magyar Napokon Simon Csaba magyarországi nyugalmazott hajóskapitány Életem a tenger című előadásában sűrített dióhéjba negyven tengeren töltött esztendőt. Mesélt a Fiumei Tengerészeti Akadémiáról, a magyar tengerhajózásról, veszélyekről, kalózokról, csempészekről és érdekes, váratlan találkozásokról.
Horváth László fotója
A legnagyobb veszély a tengeren nem a vihar, hanem a tűz. Az elhatalmasadott tűz gyakorlatilag elolthatatlan.
Egyre gyakrabban jönnek át a hurrikánok Észak-Európába. Én a Lina nevű olasz hajóval voltam egy 12-es viharban az Angol-csatornában. Alighogy ránk csapott, a tenger már nem alattunk és mellettünk volt, hanem fölöttünk. Start Pointnál ledobtam a horgonyt, s védelemben megvártam, míg elül a vihar. A Balti-tengeren, Gdyniából ugyanebben a hurrikánban indulóban volt egy hajó, a kapitány kifutott. Öt magyar kamiont is szállított, mind az öt kamionos odaveszett.
A csempészet kikerülhetetlen. Kedvelt csempészárú a brandy és a cigaretta. Egyiptomban például a valuta a Marlboro, Dél-Amerikában a whisky. Nigériában néhány karton bontott csirkével bármit el lehet érni.– meséli Simon Csaba kapitány.
Szerkesztő: Csatári Melinda
Szerkesztő: csatari.melinda, 2016 szeptember 2, 17:13 / actualizat: 2016 szeptember 5, 11:40
