Függőágyban: Lepkelesen
Vizauer Csaba ökológus, természetvédelmi szakember, a Román Lepkészeti Egyesület tagja. Képzeletben lepkehálót ragadunk, úgy indulunk kis, röpködő, színes „virágokat” szedni. De szigorúan csak képzeletben, hiszen a lepkék közül nagyon sok védett, egyes fajokat a kipusztulás szélére sodortunk.
Gyermekkoromban egy gyűjtemény lebegett a szemem előtt. Az embert nagyon tudja motiválni, hogy ott vannak azok a színes lepkék a dobozában, teszi-veszi, rendszerezi őket… 1989 március 28-án fogtam az első lepkémet. Emlékszem rá, mint más az első csókra. Ez egy életen át tartó szerelem, nem lehet elfelejteni.
Van, ahol a hatodikos gyerekektől, akik állattant tanulnak, illetve egyetemen a diákoktól elvárják a rovargyűjteményt. Rosszallom ezt. Régen nem állt rendelkezésünkre határozó, vagy világháló, de manapság rengeteg lehetőség van megismerni a fajokat, nem látom értelmét a pusztításnak.
A ritkaságokra éhes gyűjtők megvásárolják a lepkéket különböző kontinensekről, csereberélnek, mint a bélyeggyűjtők. Vannak, akiknek ez üzlet, ebből élnek, mi “húslepkészeknek” nevezzük őket. Veszélyesek, “mészárosok”, akik gyűjtik a ritka, védett fajokat. Külföldről jönnek csehek, norvégok, magyarországiak, börzékre küldik a nálunk befogott lepkéket. Itt ezt meg lehet tenni, nincs felügyelet.
Szerkesztő: Csatári Melinda
Szerkesztő: csatari.melinda, 2016 július 14, 13:32 / actualizat: 2020 augusztus 5, 12:01
