Kit szeretett Királyföldi Johannes ezerhatszázban, aki őt nem szerette?
Királyföld. Az egyik faluban oszmán korabeli lándzsák és falmászócsáklyák, harci bárdok vannak lazán a templomfalnak támasztva, az Anjou-címer alatt.
Igazi extrát jelenthet a templomtorony falába vésett, ezerhatszázas évekből származó „graffiti”, amely hírül adja az utókornak, hogy Johannes nagyon szeretett valakit, de aligha lett frigy a dologból, mert később visszament, és az imádott hölgy nevét kisatírozta az utókor kíváncsi szeme elől.
Dél-Erdély csodálatos szépségű tája, a Tündérkert csücske a Királyföld. Csűrös Réka és Vadas László évente legalább egyszer arra jár, nemrég a Medgyes és Fogaras közötti falvakat nézték meg, bicikliről. (A cikk a fényképgaléria alatt folytatódik.)
Királyföld (latinul Fundus Regius, németül Königsboden, románul Pământul Crăiesc) a Nagy-Küküllő és az Olt közötti történelmi tájegység neve. Néha Szászföld vagy Szászok földje néven is említik.
Ez a vidék nem számít felkapott helynek a turizmus szempontjából, pedig rengeteg természeti és történeti látnivalót kínál, mégis kívül esik a legtöbb, Magyarországról Székelyföldre igyekvő turista útvonalán.
„Erdély nem csak Kolozsvárt és a Székelyföldet jelenti, hanem ugyanúgy szerves része Dél-Erdély, a gyönyörű szász településekkel.”
– mondja Vadas László.
Királyföldön is élnek magyarok, igaz, általában mély szórványban. Vannak olyan falvak, ahol csak egy-két magyar ember fogadja az odalátogatókat. Magyar vonatkozásokban viszont gazdag a vidék. A nagysinki templomban például ott az Anjou címer.
„Lépten-nyomon beleütközünk királyaink valamelyik rendeletébe. Vagy akár a nagy Hunyadi – kevesen tudják – Szentágotán is megállt egy pillanatra, mielőtt Szebennél hülyére verte Mezid béget”
– lendül bele a magyar vonatkozások érzékeltetésébe Vadas.
A táj pedig gyönyörű. Medgyesről indulva érkeztek Fogarasra, útba ejtve néhány alig ismert települést, Lessest, Kissinket, Nagysinket, Morgondát. Az úton, a táj mellett, a szász erődtemplomok jelentik a fő látványosságot. Legtöbbjük viszonylag jó állapotban van, de vannak olyan helységek is, ahol a régi tizennegyedik, tizenötödik századi templomok elhanyagoltak, az alkalmi idegenvezető hátraszól, hogy
„csukja be a templomajtót, nehogy bemenjen utána a disznó”.
Végigutazva a vidéket, a mára nagyon megfogyatkozott szászok kultúrájához is közelebb kerülhet, aki arra jár. Csűrös Réka meséli:
„Portára nem biztos, hogy az embert behívják. Amúgy is zárkózottabb közösség, már nincsenek is sokan, és a legtöbben nagyon idősek. Viszont vannak olykor az erődtemplomok mellett múzeumok, ahol a népviseletüket meg lehet nézni, a kézműves termékeiket. Néha egészen meglepő helyeken bukkan az ember múzeumra, vagy információs irodára, például Kissinken. Soha nem gondoltam volna, hogy Kissinken az erődtemplomban nyitvatartás van és belépőjegyet adnak.”
Bár a magyar turisták ritkábban keresik fel ezt a vidéket, a turizmus kezd beindulni, egyre több panzió van, a luxus kínálatútól a hozzáférhető árfekvésűig.
kolozsvári rádió/fotó:Csűrös Réka
Szerkesztő: Szilágyi Szabolcs, 2016 május 27, 12:29 / actualizat: 2016 május 28, 19:21
