Reneszánsz és barokk kalandozás Árkossy Istvánnal és a mesterekkel
Nagymesterek – ezt a címet viseli az a tárlat, amely a Minerva Egyesület Galériájában látható Kolozsváron, és amely tisztelgés, főhajtás is egyben a reneszánsz és a barokk neves művészei előtt. Árkossy Istvánt azonban nem csak a régi mesterek iránti csodálat vezérelte, amikor nekikezdett különös sorozatának, hanem a kíváncsiság is. A művészeket ösztönösen hajtja a kísérletezés vágya, aki pedig ecsettel dolgozik, az feltétlenül tudni szeretné, hogyan festhettek a régiek, azok, akiknek remekművei előtt ma a nagy múzeumokban hosszasan szoktunk időzni. Legalább belekóstolni abba az alkotási módba, vagy részben tetten érni azt a technikai rendszert, amely szerint Michelangelo, Rembrandt, Tiziano vagy Velazquez alkotta műveit. Több száz esztendő távlatából ez nem biztos, hogy könnyű feladat.
Árkossy István 50 képből álló sorozata a mesterek arcképét hordozza, egy vagy két reprezentatív alkotásuk részletével kombinálva, ugyanakkor sajátos, az illetőre valamilyen módon jellemző keretbe foglalva. Azt is mondhatnánk, Árkossy István ecsetjével összeollózta ezeket a képeket, kiragadta a részleteket, majd saját esztétikai rendszere szerint összeillesztette őket. Eljátszadozott a híres festmények darabjaival, puzzle-szerűen elhelyezte őket a vásznon. Újrateremtett minden egyes festőt, saját élvezete szerint. Ismerkedett velük, belebújt a bőrükbe és leleplezte alkotási módjukat. Igyekezett a szemükkel látni, és a szívükkel érezni, nem csupán 21. századi másolójuk lenni.
A képek sorozatával egyetemben jelent meg az a kötet is, amely nem csak az alkotásokat tartalmazza, hanem minden egyes mesterhez szöveg is társul. Nem lexikon-szerű adathalmaz, hanem olyan történetek, amelyek a hús-vér embert igyekeznek közelebb hozni hozzánk, nem pedig 3oo esztendő távlatából leseperni a port tulajdonosaik arcképéről.
Szerkesztő: Szuszámi Zsuzsa
Articol editat de szuszamizsuzsa, 5 május 2016, 17:55 / actualizat: 9 május 2016, 15:17
