Zenetér: Éneklő sikertörténet karnagya. Nagy István-díj Bedő Ágnesnek
Dupla izgalmat jelenthetett a karnagy számára az, hogy a Guttman Mihály Pedagóguskórus “adta meg a hangot” az EMKE idei díjkiosztó ünnepségén, hiszen mindenki tudta, hogy a kitüntetendők egyike éppen a karnagy, Bedő Ágnes, de mondhatom, megérte: a népszerű Schubert-dal szellemes parafrázisai (Franz Schöggl: A tréfás pisztráng) megadták az egész ünnepség derűs, barátságos alaphangulatát: vastaps köszönte meg a karnagynak és az énekkarnak a teljesítményt, és a tapsolókedv-ünneplőkedv végig kitartott, minden díjazottnak bőségesen kijutott az ünneplésből.
Ennek örömére hívtuk meg a Zenetérbe Bedő Ágnest, hogy itt is osztozzunk a kórus és a karnagy örömében.
“Nézzünk össze!”
„A kórus fennállásának ötéves ünnepén Guttman Mihály mentorunk, akinek később a nevét is felvette a kórus, azt hangsúlyozta, hogy ez az együttes példát mutat kicsinek-nagynak identitásunk megőrzésében. Ezt a méltatást nagymértékben Áginak köszönhetjük, aki hisz abban, hogy a legnemesebb hangszer, az emberi énekhang kifejező ereje élményt szerez az éneklőnek és a közönségnek, és tesz azért, hogy az együttlét és a közös alkotás örömöt jelentsen, a kóruskultúra a lelkünket ápolja, a közösséget gazdagítsa.
Időközben hozzávetőlegesen 100 igényes mű került repertoárra. Az énekelt művek megválogatásának nagy figyelmet szentel Ági. Műsorra tűzi a magyar kórusirodalom legszebb gyöngyszemeit, de az egyetemes kórusirodalom meghatározó darabjai is sorra repertoárra kerülnek.
Ha a kórus első felvételeit összehasonlítjuk a legutóbbiakkal, nyilvánvaló, hogy a kórus a fejlődés útját járja. A felvételek olyan katartikus élményeket idéznek fel, amelyeket, ha szóval ki lehetne fejezni, akkor nem kellene megélni.
Az énekkart tiszta intonációra, pontos ritmikára, szép, kifejező szövegmondásra, a szöveg helyes, pontos értelmezésére, mély érzelmek zenei kifejezésére tanítja. Kitartóan, nagy türelemmel csiszolja a részleteket, fáradhatatlanul javítja, szépíti a kórus éneklési technikáját, nem elégszik meg, csak nagyon magas szintű előadással. Mindezt oly kedvesen, annyi megértő és elnéző szeretettel, türelemmel, odafigyeléssel, körültekintéssel műveli, hogy soha senkit meg nem bánt, mégis mindig igyekszik elérni célját. Bár minden munkából ő vállalja az oroszlánrészt, egynek érzi magát a kórustagok közül.Azt gondolom, nem kell túl autoriternek lenni egy kórusvezetőnek ahhoz, hogy elvárja: – Nézzetek rám! Ő ezt így szokta mondani: – Nézzünk össze!” — hangzott el az ünnepségen Kállay-Miklós Tünde laudációjában.
Az “összenézések” eredményességét bizonyítja, hogy bár a dalos kedvű pedagógusok nem mondanak le könnyű szívvel szerepléseket, ám most már néhanapján mégis kénytelenek egy-egy felkérésre nemet mondani. Ez is mutatja, hogy mennyire népszerű, mennyire keresett a Guttman Mihály Pedagóguskórus. Mitöbb, az együttes megmérettetésekre is kész. Ezek egyik legfrissebb eredménye: Arany dícsérettel.
Mit mutat a “kórustükör”?
Csupa jót:
Ilyen is lehet, egy egészen dióhéjba sűrített karnagyportré, amolyan “karnagytükör”, dalos szemszögből.
Boldog lehet a karvezető, aki ilyen pozitív tükörben tükröződik dalosai révén. Biztos vagyok benne, hogy az egészen átlagos, szürkének címkézett hétköznapokon is ilyen pozitív töltetű lenne a jellemzés, mint erre az ünnepi alkalomra rögtönzött portré. Természetesen a díjátadó gála után az “aranyos” kórustagokat is igyekeztem mikrofonvégre kapni, hadd meséljenek a Zenetérben is arról, milyen érzésekkel vettek részt a díjkiosztó gálán, amely tehát számukra kettős ünnepet jelentett.
(Erdei Anikó, Kiss Bálint László, Sebestyén Árpád, Szentandrási Lídia,Tóth Guttman Emese, Török Éva, Virág Erzsébet)
A Guttman Mihály Pedagóguskórus vezetése az utóbbi évek sikertörténete tehát Bedő Ágnes életében, ám a pálya jelentős része zenetanárként a katedrához, és ekként a zene megszerettetéséhez kötődik. Fontos fejezetet jelentettek életében a Sigismund Toduță Zenelícumban, jelenlegi zenei főgimnáziumban eltöltött évek.
A zenetanár munkájában, módszereiben hatalmas különbséget jelent az, hogy zeneiskolában, vagy esetleg egy egyszerű falusi iskolában dolgozik a zenetanár. Bedő Ágnes az utóbbit is jó ideig gyakorolgatta, azt is sikerrel.
Hivatalosan nyugdíjas, gyakorlatilag azonban a kórusvezetés mellett dalos rendezvények önzetlen segítője, egyebek mellett a mérai és a Szilágysomlyói Őszirózsa népdalvetélkedő zsűrijének nélkülözhetetlen tagja.
Unatkozni nincs ideje, panaszra sincs oka. A kis unoka szépen növöget, a kertben virágzik a magnólia, a két kutya vidáman ugrabugrál.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Bedő Ágnes részére – az erdélyi magyar kórusmozgalomban kifejtett több évtizedes kiemelkedő művészi és önzetlen oktatói tevékenységéért – Nagy István-díjat adományoz: így hangzik a díj indoklása.
Mi is gratulálunk, további sikereket kívánunk, és az emlékekre egy rádiófelvétellel “teszünk” pontot: Bartók Négy szlovák népdal című művének részletével, természetesen Bedő Ágnes vezényletével, László Györgyi zongorakíséretével.
Szerkesztette: Benkő Judit
Laudációt mondott: Kállay-Miklós Tünde
Fényképezte: Bedő László, Bedő Ágnes
Szerkesztő: benko, 2016 április 15, 23:23 / actualizat: 2016 április 21, 10:18
