Nőnapi köszöntő virágnyelven
A virágok ősidőktől fogva szimbolikus jelentéssel bírnak. Gondoljunk csak a népdalokban fellelhető jelzőkre, a „violámra”, „rózsámra”, „ibolyámra”.
A virágoknak és azok ajándékozásának a középkorban titkos jelrendszere alakult ki, igencsak melléfoghatott a vár úrnőjébe szerelmes lovag, ha nem ismerte ezt a kódot. Jelentése volt a kendőre hímzett, a festményen megjelenített, vagy a címeren fellelhető virágnak, viselőjéről, illetve arról, aki mellé festették, sok mindent elárult. Beszélt származásáról, külső, vagy belső tulajdonságairól, hangulatáról, érdeklődési köréről, szándékáról, elvárásairól. Köztudott, hogy a liliom a tisztaságot, az ártatlanságot jelentette, és ezt jelképezi ma is, illetve, hogy a rózsa a szerelmet szimbolizálja, és azt is tudjuk: ha valaki ibolyát tűz a hajába, azt jelenti, szerény, mint a bokor alján meghúzódó apró kék virág.
Az első virágnyelv szótár, a Nouveau Language des Fleurs (Új virágnyelv) 1818-ban jelent meg Franciaországban, és több, mint nyolcszáz virág jelentését írta le. Angliában a 19-edik században, a prűd viktoriánus korban virágzott leginkább ez a jelrendszer, hisz a túlságosan szemérmes társadalomban a szerelmesek csak így fejezhették ki érzelmeiket, csak virággal üzenhettek egymásnak. Érdekességként hadd említsük meg, hogy nemcsak a szerelmesek, de gyakran a kémek és az összeesküvők is virág segítségével kommunikáltak.
Végezetül néhány virág jelentését vesszük számba. Nőnapra sokan ajándékoznak jácintot, de kevesen tudják, hogy ez a sportok, illetve a sietség virága. A krókusz vidámságot áraszt, a nárcisz az önimádatról beszél, a formalitás virága, az orchidea a szépségé és a finomságé, a magnólia a nemességé. A kamélia a tökéletességet jelképezi, az ibolya a szerénység mellett az óvatosságot és a hűséget, a hibiszkusz a kifinomult szépséget. A ciklámen a lemondás és a búcsúzás virága, a bazsarózsa a derűs életé és a boldog házasságé, az azálea a mértéktartásé és a törékenységé, az amarillisz a büszkeségé és a költészeté. A tulipán a hírnév virága, a rózsabimbó tisztaságot és kedvességet jelent, a fehér rózsa ártatlanságot, a vörös szerelmet, a rózsaszínű boldogságot, a sárga rózsa pedig féltékenységet. Az írisz barátságot, bölcsességet, bátorságot jelent, a kála szépséget, a kardvirág őszinteséget, a muskátli pedig – óh, jaj – butaságot, ostobaságot. A szegfű vonzerő, szerelem és szeszély.
Bárdos Mária
Szerkesztő: bardosmaria, 2016 március 8, 09:40 / actualizat: 2016 március 8, 13:53
