Műemlékvédelem: Csak az fáj, ami a miénk?
Fotó: Facebook/Uniunea Restauratorilor
Országszerte egyre romlik a műemléképületek állaga – ez az általános benyomásunk, annak ellenére, hogy vannak jó példák is, akár Erdélyben is, arra, hogy felújítják és „használják” a műemlékeket.
A hétvégén két műemlék esett áldozatául a gondatlanságnak: Szászveresmart (Rotbav) evangélikus templomában péntek este 9 órakor kettőt kondult a harang. Harmadikra összeomlott a torony és az 1250-es években épült templom főhajójának egy része. Hasonlóan rongálódott meg Rádos (Roades/Radenthal) XV. századi templomának tornya is.
Az eset után a művelődésügyi miniszter műemlékmentésre szánt pénzalap létrehozását javasolta. De kié a számtalan műemlék Erdély-szerte? S kié a felelősség a megőrzésükért? „Hibásokat” kerestünk…
Az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnökével, Hegedüs Csillával boncolgattuk a témát a Hangolóban.
Házigazda Rácz Éva
A beszélgetésből az is kiderül, mi az akadálya annak, hogy Mátyás-emlékszobát hozzanak létre Kolozsváron:
Fotó: Facebook (RMDSZ Nőszervezet)
Úgy gondolom, számos oka van… közöttük az is, hogy még mindig nem döntöttük el, hogy ez a város kié legyen. Valakié kell legyen, de lehet minden lakójáé, mindazoké, akik itt élnek-laknak. Ha ez az ideális világ volna, akkor nem lenne kérdés, hogy miért nincs emlékszobája Mátyásnak vagy a nagy román, szász, zsidó, örmény szülötteknek. A magyarság a közösség által létrehozott épületeket egyértelműen magáénak érzi, míg a román közösség – tisztelet a kivételnek – ebben ellenséget lát, úgy érzi, hogy nincs köze hozzá, s ezért nincs is igénye azt karbantartani, felújítani, használni.
Szerkesztő: Rácz Éva, 2016 február 24, 16:14 / actualizat: 2016 március 2, 14:40
