Finn-magyar történet: a séffé lett hajós, aki bejáratos az ebek lelkébe
Nagy László csaknem három évtizede él a finn fővárosban. Még az „átkosban” költözött át Magyarországról, ahol a hajós és a szakácsmesterséget is kitanulta, gyakorolta. Állatbarát családban nőtt fel, állatorvosnak tanuló felesége mellett a négylábúak iránti empátia fokozatosan komoly eblélektani tudással egészült ki.
Helsinkiben a nyolcvanas évek végén A MAGYAR SZAKÁCSként vált ismertté, de az észt főváros gasztrotörténelmében is jegyzik nevét, ő volt az, aki betanította Tallinn első mexikói vendéglőjének személyzetét!
A finn fővárosban megvásárolt és sikeresen felfuttatott egy korábban pangó kisvendéglőt a Ruoholahti metróállomás és a közeli kikötőből átnyúló, festői csatorna között. A Meritähti (tengeri csillag) magyar ételkülönlegességeivel és…állatbarát politikájával hódított. Törzsvendégei közé tartozott a környék csaknem valamennyi kutyája, akik sokszor előbb ismerték meg a mindenkivel barátságos tulajt, mint gazdijuk, akinek viszont a továbbiakban „melegen ajánlották” a lokált. Hasonlóan hűséges kosztosnak bizonyult egy vadkacsa-család is, mely a teraszon étkező, iddogáló vendégek őszinte gyönyörűségére, hosszú időn át rendszeresen jelentkezett apró-cseprő nyalánkságokért.
Laci, aki időközben nagyapává lett, egy évvel ezelőtt eladta a vendéglőt és – tervei szerint – nyugisabb vállalkozásba fogott: lángost, magyaros ínyencségeket kínáló, gördülő gyorsbüfét nyitott, mellyel a Központi Pályaudvar mellett, illetve a nagyobb rendezvények helyszínén várja két- vagy négylábú, esetleg éppen szárnyas ügyfeleit. Mindenkivel szívesen elbeszélget, a kutyás gazdik külön értékelik praktikus – és főleg működő – tanácsait.
Interjúnkból több részlet is kiderül!
fotók: Paweł Błaszczyk
Nagy Lászlóval Papp-Zakor András beszélgetett
Szerkesztő: Papp-Zakor András, 2015 december 28, 19:27 / actualizat: 2015 december 29, 9:47
