Donát 160: „A nyugalom” Marosvásárhelyen

Articol editat de gergelyzsuzsa, 30 november 2015, 16:47 / actualizat: 8 december 2015, 3:45

„A szabadság nem embernek való állapot.” (Bartis Attila)

Van-e szabadsága a gyermeknek, ha élete az anya, egy ilyen anya árnyékában zajlik? Meg lehet-e tagadni azt, aki tönkretesz, aki folyton jelentéktelenségedet hangsúlyozza, aztán ezer szállal magához láncol, hisz te vagy az egyetlen, aki homályba tűnő múltjához köti? A fiú regényt ír e groteszk-perverz viszonyról. Írna-e, ha évekkel ezelőtt bevágta volna az ajtót és új életet kezdett volna? Mit írna, ha anyja rég halott lenne? És hogyan írna, hiszen még írói nyelvét, szavait is ennek a kapcsolatnak köszönheti?

Radu Afrim (Adevarul.ro)

Az anya (Fülöp B.Erzsébet)

Radu Afrim „Az ördög próbája” után ismét a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatánál rendezett, ezúttal Bartis Attila „A nyugalom” című regényének adaptációját vitte színre. Az év egyik legszebb előadása – ezt nyugodt lelkiismerettel le lehet írni.

„A vásárhelyi társulattal egy pillanatig sem féltem attól, hogy átmegy vulgárisba, ripacsba, hogy rosszul használja a regénybeli durva nyelvezetet. Nagyon jóérzésű emberek és szerintem zseniális színészek. Minden rendező álma az ilyen csapat. Mentek velem, sőt, egyedül is messze, messze jutottak a valóság értelmezésében, az igazság és a szépség keresésében. Nagyon pontosan hozták azt az őrült világot, amelyben kénytelenek vagyunk élni, és amelyet egyre kevésbé értünk.”

„Nekem a nagy feladat igazából az öregség. Ahogy egyik jelenetről a másikra hogy öregíted le magad. Például ne élő legyen a tekintetem. Hogy annyira bele tudjál menni, hogy valóban leépüljél az előadás végére. Hogy mozdulatokban is egyik jelenetről a másikra lemorzsold magad.”

Gergely Zsuzsa összeállítása „A nyugalom” című marosvásárhelyi előadásról