Donát 160 – Életünk második kapuja: a halál
A halál a mai ember tabulistáján minden bizonnyal első helyen áll. Mi, felnőttek sem beszélünk róla szívesen, gyermekeinket meg kimondottan igyekszünk óvni tőle. Misztifikáljuk, menekülünk, pedig az élet minduntalan figyelmeztet földi mivoltunk törékenységére.
Articol editat de juhaszeva, 24 október 2015, 18:07 / actualizat: 26 október 2015, 18:51
„A halált illetően az idők folyamán nagyon sokat változott az emberek viszonyulása’’ – állítja dr.Ferenczi Enikő kórházlelkész, mentálhigiénikus, egyetemi tanár. „Úgy tűnik, voltak időszakok, amikor a halál az élet természetes része volt, most viszont teljeséggel tabu. Valószínű, hogy az ok sokrétű, de az egyik mindenképpen az, hogy alapvetően az ember halálfélelmét mozgósítja. Tehát halálról beszélni azt jelenti,hogy szembenézünk legerősebb félelmünkkel.’’
Feloldhatók-e ezek a félelmek, és segíthet-e ebben a hit? Sajnálat vagy inkább önsajnálat a gyász? Mit jelent jól élni és jól meghalni? Ezekre a kérdésekre keresi a választ– a szakemberrel együtt – Juhász Éva.
