Magyari Tivadar: A ragasztott ház – egy ragasztott társadalom tükre
„A ragasztott ház mindannyiunk otthona, mélyen belénk égett történeteket hordoz. Ez a ház maga a bennünk élő erdélyi abszurd.” – írja Magyari Tivadar második könyvéről Botházi Mária újságíró. Magyari Tivadar tavaly nyáron rukkolt elő első kötetével, amely zömében a Transindex internetes portálon futó írásait gyűjtötte egybe, az volt a Megszokás első látásra. Egy közéleti tisztségeket vállaló ember humorista oldalával akkor ismerkedhettünk meg igazán. Második kötete, A ragasztott ház, most jelent meg. Három történet, többszörösen is abszurd: mert az 1989 előtti korszak mi is volt, ha nem abszurd, groteszk, tragikomikus, amely 25 év távlatából még elég erős ahhoz, hogy beleborzongjunk és megkönnyebbülten fellélegezzünk, majd viccelődjünk. Mégis történelem immár: megírjuk, kiírjuk magunkból. Ez a kötet címét is viselő első történet: A ragasztott ház. Mindannyian érezzük még a diktatúra nincstelen sötét hidegét, az emberek egymást leső gyanakvását, az elvtársak sunyi ténykedését, a forradalom napjainak furcsa izgalmát. Párbeszéd Ágota és Bálint között. Mesélik egymásnak emlékeiket. A történetet meg a lány meséli nekünk. Furcsa szituáció, kihívás is valamilyen szinten a szerző férfi gondolatainak.
Articol editat de szuszamizsuzsa, 25 szeptember 2015, 13:31 / actualizat: 28 szeptember 2015, 14:57
Endre és Ágnes: az aranyhal bárkinek a kívánságát teljesítheti, akár automatikusan is. Már ameddig életben van. S azután mi történik? És mire fókuszál ameddig kívánságokat teljesít, kéretlenül… vagy mégis titkos vágyakat? Vagy önzetlen jókat kívánunk másoknak? Mélyen, titkos, belső indíttatásból, erotikus vágyálmokat? Nemcsak abszurd, szürreális helyzetek sorjáznak itt. Akárcsak a Civilek, kelták, bolondok című történetben. Hiszen jön, jön az Orinet Expressz! Jövőre Brassóba! Igen ám, de egy hajléktalanokkal és mocsokkal telített állomásra mégsem futhat be, ahol alig négyen dolgoznak… valahonnan csak érkeznie kell a segítségnek is az állami süteményes küldeményeken kívül! Az állomást végül benépesítők mindegyike fura egyéniség. Balgaságuk azonban természetes az adott körülmények között.
Magyari Tivadar történetei lazításképpen születnek. Az abszurd helyzeteket szintén sokszor abszurd életünk, társadalmunk, világunk szüli. Éppen ezért teljes természetességgel fogadjuk ezeket, és olyan élvezettel olvassuk, mint amilyen lendülettel és szeretettel nekünk szánja őket a szerző. A szituációk néha meghökkentőek, ám pillanatok alatt belezökkenünk bármilyen élethelyzetbe. A szereplők neve ízesen beszédes, karakterüknek megfelelően kelekótya. Olyan figurái, statisztái ezek életünknek, akik bármilyen gyarlóságok képesek ötvözni magukban.
Szerkesztő: Szuszámi Zsuzsa.
A ragasztott ház című kötetbe gyűjtött írásokból felolvasott: Rostás Péter István.
