Szülők Iskolája: Határkonfliktusok a gyermeknevelésben

A személyiségfejlődés folyamatában óriási szerepet játszik láthatatlan, belső határaink kiépítése. Ez már kora gyermekkorban elkezdődik, egyik meghatározó tényező maga a szülő, aki saját egyéniségével, értékrendjével, példaadásával és szeretetével csiszolja-formálja csemetéje jellemét. Ez viszont mindig oda-vissza hat, és nem mentes a konfliktusoktól sem.

Articol editat de juhaszeva, 30 augusztus 2015, 23:31 / actualizat: 31 augusztus 2015, 17:56

Fizikai világunk tele van jól látható határokkal: kerítésekkel, falakkal zárjuk körbe birtokunkat, ami egyszersmind azt is üzeni, hogy a tulajdonomról én gondoskodom, és minden, ami ott történik, az én felelősségem. Belső határaink viszont már nem ennyire evidensek. Mik lehetnek ezek? – kérdezte Schuller Hajnal pszichopedagógustól Juhász Éva.

„Bármi lehet határ, ami segít önmagunkat megkülönböztetni másoktól. Legkorábban fizikai énünket tanuljuk meg elkülöníteni, amikor kisgyerekként lassan felismerjük, hogy különbözünk szüleinktől. Ugyanilyen határ lehet a bőrünk, a szavak, az igen-nem fogalmak, ezekkel határt szabhatunk bántalmazó magatartásoknak is. A nem szócska például tudomására hozza másoknak, hogy tőlük különállókként létezünk, és saját irányításunk alatt állunk. Ha szavakkal nem tesszük egyértelművé belső birtokunk határait, akkor nem várhatjuk el másoktól sem, hogy tiszteletben tartsák ezeket. Az erős egyéniségeknél ilyesfajta gond aligha akad, viszont a kevésbé határozott személyiségek belső határai  értelemszerűen gyengébbek, ők azok, akik gyakrabban válnak áldozattá.”