Donát 160: Hullámtörve
Ingmar Bergman és Thomas Vinterberg után Lars von Trier is beköltözött a Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdiótermébe. A „Hullámtörés” című, 1996-os filmjét Tom Dugdale amerikai rendező vitte színre.
Articol editat de gergelyzsuzsa, 7 május 2015, 15:57 / actualizat: 19 május 2015, 11:53
Egy adaptáció természetesen nem azt jelenti, hogy színházba kell mennünk mozizni, vagy hogy repetát kérünk a filmélményből. Éppen ezért kemény műfaj a mozgóképre írt történetek színházi változata: az előadásnak el kell feledtetnie velünk a filmet, a színészek nem lehetnek filmes kollégájuk halovány kópiái.
Lakodalom a „Hullámtörés”-ben
Összeállításunkban Tom Dugdale rendezőt és Pethő Anikó meg Szűcs Ervin színművészt hallják. Most csak egy-két gondolatot emelünk ki a műsorból:
Pethő Anikó
„Ez egy korlátolt, rideg, szűk látókörű közösség… Ebben a történetben Bess is különleges: a bátorsága teszi különlegessé, a többieket meg a bátortalanságuk furcsává.”
Szűcs Ervin
„Jan egy elég fizikális ember, aki a földi dolgokban érzi jól magát: a munkában, a táncban, a szerelemben, a sörözésben, az evésben, – én legalábbis ilyennek látom, – viszont nagyon félti a párját….Ki akarja mozdítani ebből a tehetetlen helyzetből, mert nem látja a jövőjét ennek a kapcsolatnak.”
Tom Dugdale
„Szerintem Bess radikális figura. Egyedül járja a saját útját. Ez legalább annyira hit, mint a súlyos fekete ruhákat viselő férfiaké, akik varjakként ülnek a templompadokban. Azt hiszem, Lars von Trier a hitet magányos megnyilvánulásként értelmezi.”
A teljes műsor, szerkesztő: Gergely Zsuzsa
(Fotók: Biró István)
Pethő Anikó és Szűcs Ervin
