Iskolai vallásoktatás – a teológus és a kutatófizikus közös nevezőjének nyomában

Elcsitult az Alkotmánybíróság iskolai vallásoktatást érintő határozata által kavart vihar. A szükséges kérvényeket beadták, a számok nem változnak drámaian, vélhetően minden zajlik tovább az eddigi kerékvágásban.
Megnyugodhatnak azok, akik úgy gondolják, az iskolai hittanórák híján erkölcsi mérce nélkül marad gyerek, serdülő!
Ami a tananyaggal, tanítással kapcsolatos követelményeket illeti, sokan úgy vélik, az egyes felekezeti szabályrendszerek szó szerinti átadása, betartatása is megteszi. Jót tesz. Egy ilyesfajta formális – ha úgy tetszik dogmatikus vagy fundamentalista – tálalás azonban két síkon is ütközésekhez vezet: egyrészt a többi órán leadott természettudományos ismeretekkel, másrészt a különböző felekezetű, illetve a vallásos és az ateista diákok között, akiknek eltérő szabályrendszereket tanítanak ugyanannak a(z abszolút) válasznak a jegyében.

dr. Jitianu Liviu

dr. Néda Zoltán

Mit kellene nyújtania tehát az iskolai vallásoktatásnak tartalmi szempontból és mi kellene legyen a hozadéka? Humánusabb, erkölcsösebb társadalmat eredményez a statisztikák szerint oly általános vallásosságunk? Elbeszélhet egymás mellett a vallás- és mondjuk… a fizika tanár? Hogyan kellene közös nevezőre hozni a két megközelítést egy iskolás gyerek számára? – erről beszélgettünk a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem két oktatójával: a Római Katolikus Teológia Kar dékánhelyettesével, dr. Jitianu Liviuval és a Magyar Fizika Intézet oktatójával, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjával, dr. Néda Zoltánnal.

ROMÁNIA, A „HITBUZGÓ” ORSZÁG

Az iskolai hitoktatás sokak szerint -módozattól és színvonaltól függetlenül- erkölcsi kapaszkodót, mércét biztosít a gyereknek. A több mint két évtizede újrahonosított gyakorlat nyilván hozzájárulhat ahhoz, hogy Románia a statisztikák szerint Európa legvallásosabb országai közé tartozik. Van aki ezt büszkén nyugtázza, esetleg megtoldja egy csípős észrevétellel a „hanyatló”, „irányt tévesztett” nyugat címére. Persze ez a gondolatmenet egy összehasonlítást is megkívánna, amolyan quod erat demonstrandum-ot, mely világosan kimutatná, mennyivel humánusabb, törvénytisztelőbb közösségben élünk, mint mondjuk a nagy százalékban ateista csehek. Márpedig ilyet bajos lenne produkálni, mert a külcsínhez nem jár önműködően a belbecs!
dr. Jitianu Liviu:

AZ EGYHÁZAK ÉS AZ ESZMÉK VERSENYE

fotó: szabadsag.ro

Megkerülhetetlen valóság: az eszmék is versenyben állnak egymással. A vallások is. A diktatúra ideje alatt az egyes felekezetek bizony kemény „minds and hearts campaign”-t folytattak, megküzdöttek a gyerekek, a lehetséges hívek szívéért és elméjéért. A rendszerváltással kényelmesebb időszak köszöntött rájuk. Nem pusztán arról van szó, hogy megszűnt az üldöztetés. Mostanság „illendő” valamelyik egyházhoz tartozni, szinte formai elvárás. Jó ez a „kényelem” maguknak az egyházaknak?

dr. Jitianu Liviu: „Az egyháznak mindig a mai világban kell megfogalmaznia legitimitását, jelenvalóságának alapigazságát és a küldetéstudatát is.”

A TEOLÓGIA MINT TUDOMÁNY

Az iskolai vallásoktatásnak igenis megvan a maga szerepe, haszna – állítja dr. Néda Zoltán, kutatófizikus. Csakhogy nem abban a formában, amelyben jelenleg zajlik – teszi hozzá. „Már a kezdetektől fogva, a tudományok közé odatartozott a teológia. Sőt, egy időben a teológia volt A Tudomány, és én azt hiszem, hogy a gyerekek ezt a gondolkodásmódot kellene megismerjék a vallásórákon…Tehát a teológiát mint tudományt és nem mint dogmát!”

dr. Néda Zoltán:

ISTEN SZEME MINDENT LÁT, EL NE LOPD A LÉNIÁT!

A szerényebb képességű gyereknek bőven elég a szó szerint vett bibliai történeteket és felekezetének szabályrendszerét megtanítani, ha ezeket ismeri, illetve betartja, nem lehet baj! – vallják sokan. Egy ilyen egyszerűsített ismeretkészlet viszont egyértelműen ellentmondásba kerül más órákon tanultakkal, ami meg a más felekezetű osztálytársakat illeti, nehéz lesz valóban egyenlőkként kezelni őket egy betűhű, fundamentalista alapállásból! Hogy kell konstruktívan kezelni ezt a kérdést?

dr. Jitianu Liviu:„Érdekes mód az a tapasztalat, hogy a vallásórára járó gyerekek nem lettek erkölcsileg vagy morális szempontból jobbak. Ez szívbe markoló, erről nincsenek empirikus adatolások, de mégis azt egyértelműen mondhatjuk, hogy jó húsz év iskolai hitoktatás mellett a román társadalom nem vált erkölcsösebbé”

IGAZSÁGOK ÉS POSZTULÁTUM-RENDSZEREK

A tudomány sem mond abszolút igazságokat. Minden igazságunk egy posztulátum-rendszerben van. Ha a posztulátumok hamisak, a következtetések is azok lesznek. A tudomány nem mondhatja, hogy a végső igazságot ismeri. Ezért jó, ha a gyerekek más posztulátum-rendszereket is megismernek. Például a teológiaiakat… – érvel dr. Néda Zoltán.

PEDAGÓGUSOK- EMBERI PÉLDA ÉS HITELESSÉG

Milyen a jó vallástanár? Nem különösebben eredeti megfigyelés: tárgytól függetlenül, azoknak a tanároknak van igazán sikerük, akik emberi példájukkal is „nagyot alkotnak”. De a matektanárnak akkor is elhiszik a kétszer kettőt, ha ez nem jön össze neki. Legfeljebb nem lesz népszerű…A vallástanár esetében viszont hitelessége, az által tanított eszme hitele múlik emberi milyenségén. Azon, hogy úgy cselekszik-e, ahogy beszél. Nem exponáltabb helyzet ez a többi pedagógusénál? – vetem fel dr. Jitianu Liviunak.

A SZÜKSÉGES VÁLTOZÁS

Mit változtatna a jelenlegi gyakorlaton teológusként, a tartalom javára? – kérdeztem dr. Jitianu Liviut.

„Rendkívül fontos az, hogy [a vallásoktatás] ne egy belterjes világban mozogjon, hisz a vallás is arról a világról beszél, ahol fizikai törvények uralkodnak, biokémiai folyamatok zajlanak le…”

Riporterek: Váradi Nagy Pál, Papp-Zakor András

Szerkesztő: Papp-Zakor András

A web-cikk Láthatár című közéleti figyelőnk március 21-i és 28-i, kétrészes műsorának összevont változata.

Teljes műsorunk első részének hangfelvétele:

Második rész:

Articol editat de papp.zakor.andras, 9 április 2015, 20:44 / actualizat: 21 november 2020, 21:03