Címlap » Műsorok » Lendületben » Donát 160: Aferim! – cigány rabszolgaság

Donát 160: Aferim! – cigány rabszolgaság

Az Aferim plakátja

Az utóbbi 15 évben hozzászoktunk, hogy a román filmek tarolnak a külföldi fesztiválokon, Berlintől Cannes-ig mindenütt beszélnek róluk. Kicsit bele is untunk az újhullámos minimalizmusba és valahányszor egy rendező más nyelven szólalt meg, kíváncsian felkaptuk a fejünk. Radu Jude rendező nem zárkózott fel a közismert sikeres rendezők mellé, de hosszú ideje makacsul csinálja a neki leginkább fekvő filmeket és kitartásával, mesterségbeli tudásával sikereket ér el. Állandó partnere Ada Solomon producer és Florin Lăzărescu forgatókönyvíró. Érezni, hogy fél szavakból értik egymást, hogy már a tervezgetés szakaszában lepereg mindannyiuk szeme előtt a jövőbeli film.

Az „Aferim!” című nagyjátékfilmet is közösen készítették. Egyébként az „aferim” szó „bravó”-t jelent törökül. Az alkotás elnyerte a Berlinálé Ezüst Medve-díját. Azóta a trófea bejárta az egész országot, hiszen minden bemutatóra elkísérte a stábot. Gergely Zsuzsa is ezüst medve árnyékában látta az „Aferim”-et Kolozsváron, a Florin Piersic moziban.

A plakát szerint az „Aferim” westernfilmnek hat, nem véletlenül, hiszen a történet háromnegyede arról szól, hogy Constandin pandúr és fia egy bojár megbízásából végiglovagolja az olténiai tájakat. Egy cigányt keresnek, akit lopással vádolnak. Fekete-fehér filmet látunk, patinás 19. századi figurákkal, jelmezekkel, nyelvhasználattal. A cselekmény 1835-re tehető, amikor folyton kéregető parasztokba, putrikba kényszerített romákba vagy ortodox pópákba botlik az ember.

Ma elképzelhetetlennek tartjuk, hogy valaki úgy árulhatta a piacon a cigányokat, mint annak idején az amerikaiak a néger rabszolgákat. Pedig Radu Jude és csapata nagyon pontos korrajzzal érkezik a filmben, és a történelmi tények mellett felsorakoztatja az összes előítéletet, amelyet napjainkra is átörökítettünk. Klisék alapján egy-kettőre beskatulyázódnak a nemzetek – legrosszabb helyen a zsidók végeznek, utánuk a cigányok következnek. A magyarok ezúttal megússzák annyival, hogy sokat esznek.

Sok rémisztő butaságot összehordanak a filmben. Mindezt fület örvendeztető, archaikus nyelven teszik, melyet a régi román irodalom nagyjaitól kölcsönöztek az alkotók. Bajban is vagyunk a megértéssel. Időnként az angol fordítást hívnánk segítségül, azonban az is kevésnek bizonyul. Marad az, hogy kontextus alapján igyekszünk helyére tenni a tényleg gyönyörűen hangzó kifejezéseket.

A cigány megkerül – hogyan? Hát a korrupciót nem ma találták fel, hasznos információért akkoriban is seperc alatt le lehetett fizetni a kollégát. Mint kiderül, Carfin nem is tolvaj, egyetlen bűne, hogy szép szál fiatalember és a bojár felesége szemet vetett rá. Constandinék a hosszú hazaút során részvétet kezdenek érezni iránta, de hiába: a társadalmi törvények, még ha igazságtalanok is, remekül működnek a 19. század elején. Carfint nyilvánosan büntetik meg, pandúr hőseink pedig Csehov idézettel lovagolnak ki a képből: Jön majd egy jobb világ, amiben majd ők is megpihenhetnek.

Az „Aferim!” igazi csemege: zamatos nyelvének, Marius Panduru gyönyörű, realista képeinek, vicces, a hős fogalmától messze elmaradó szereplőinek köszönhetően. És persze mély rétegeinek köszönhetően. Felsőbbrendűségről, társadalmi hierarchiáról, gyűlöletről beszélnek a legnagyobb természetességgel a szereplők. Ilyen kemény szövegeket ennyire könnyedén és humorosan csak olyan emberek képesek filmbe építeni, akikben a gyűlölet, a lenézés szikrája sem lelhető meg. S ha valaki nyugisan eltartaná magától ezt az egészet, hogy: Ó, mit tegyünk, ilyen volt a 19. század, annak jelezném, hogy napjaink roma kérdése, a nők társadalmi helyzete, az ortodox egyház manipulatív magatartása, a korrupcióellenes ügyészség pillanatnyi tüsténkedése összefüggésben áll azzal, ahogyan a bojárok akkoriban elképzelték a világ rendjét. Csak a díszlet és a jelmezek változtak, no meg a román nyelv, amely szintén sokat veszített ízéből, sokszínűségéből.

Az „Aferim!” kolozsvári bemutatóján Radu Jude rendező nem volt jelen. Itt Florin Lăzărescu forgatókönyvíróval, a Constandint játszó Teodor Corbannal, a fiát alakító Mihai Comanoiuval és a kis roma gyerekkel, Alberto Dinacheval találkozhatott a közönség. Florin Lăzărescu író viccesen megjegyezte, hogy eleinte a dâmboviţai Bovarynét akarták leforgatni. Hogy lett ebből 19. századi korrajz, és a nyelv szépsége előtti főhajtás? –kérdezte tőle kolléganőnk, Oana Cristea Grigorescu.

Hogy lett ebből 19. századi korrajz, és a nyelv szépsége előtti főhajtás?

Két évvel ezelőtt a marosvásárhelyi Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál nagydíját Radu Jude nyerte az „O umbră de nori” című kisfilmjével. Ebben Alexandru Dabija ortodox pópát alakít. A film egy babonás, folyton keresztet vető, a pópától földi megváltást is váró társadalom erős kritikája. Alexandru Dabija most visszatér, ő az „Aferim!” bojárja, aki nem csak a romának, az asszonynak is egy-kettőre ellátja a baját. Remekül játszik, mintha bojárnak született volna. Rá írták a szerepet? Florin Lăzarescu-t hallják.