Láthatár: Lenni vagy nem lenni…Charlie-nak?

Articol editat de papp.zakor.andras, 18 január 2015, 20:36

Bő hét telt el a párizsi terrortámadásokat, túszejtéseket lezáró példátlan léptékű rendőrségi akció óta. Az eredetileg hatvanezres Charlie Hebdo szatírikus újság merénylet utáni első száma 5 millió példányban fogyott el. Közben viszont Európa-szerte kommandósok százai csaptak le külföldi hadszínterekről hazatért szélsőségesekre, akik Belgiumban például rendőrök és rendőrörsök ellen terveztek gyilkos akciókat. Németországban, Franciaországban és Belgiumban összesen több mint 25 főt vettek őrizetbe terrorcselekmények előkészítésének alapos gyanújával.

https://www.youtube.com/watch?v=zZidg4Mqd2I

Nigerben a hétvégén ezrek tüntettek a Charlie Hebdo ellen, a tömeg keresztény templomokat gyújtott fel, az erőszakhullám tíz életet követelt. Az Orosz Föderációhoz tartozó Ingusföldön is húszezres tiltakozás volt a Mohamed prófétát ábrázoló újabb karikatúrák miatt.

https://www.youtube.com/watch?v=lf8drPotWLc

Összeállításunkban az eseménysort elindító múlt heti, párizsi gyilkosságok miatt kirobbant polémiához térünk vissza. Szó lesz a terrorakció biztonságpolitikai vonzatairól, de beszélünk jogról és sajtószabadságról, meg a sokak által hanyatlónak tartott nyugati társadalom elveiről, működéséről. Interjúalanyaink: Eckstein Kovács Péter jogász, Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő és Péter László szociológus.

A párizsi merényletek biztonságpolitikai szemszögből

A sajtó előszeretettel emlegeti „francia 9/11”-ként  a Párizsban történteket. Volt közben egy madridi „9/11” majd egy londoni is. Biztonsági szempontból mi a hasonlóság és mi különbözteti meg a 2001 szeptember 11-én az Egyesült Államokban és a 2015 január 7-én Franciaországban elkövetett merényleteket? Mi újat hozott az utóbbi az előkészítés, az elkövetés technikájának terén vagy akár mint üzenet? – kérdeztük Nógrádi György biztonságpolitikai szakértőtől.

Első megközelítésben (az interjú a nigeri események előtt készült) úgy tűnik/ tűnt, hogy a dán karikatúrák közlésekor az iszlám világ sokkal hevesebben reagált. A párizsi akciót igazából csak amúgy is szélsőségesnek tekintett szervezetek üdvözölték, de már például a Hamas egyértelműen elítélte, hasonlóan nyilatkoztak iráni vallási vezetők is. A január 11-i, párizsi szolidaritási menet első sorában pedig európai kormány- és államfők tucatjaival együtt – ha nem is egymás mellett- egyaránt ott volt Benjamin Netanjahu izraeli és Mahmud Abbasz palesztin vezető.

Mi a teendő ha minimálisra szeretnénk csökkenteni újabb európai terrortámadások kockázatát?

https://www.youtube.com/watch?v=e5Qx5JCU82o

Nógrádi György válasza:

Sajtószabadság – vannak-e törvényes határok?

A nyugati demokráciák egyaránt szavatolnak sajtó- és vallásszabadságot, tiltják ugyanakkor a gyűlöletbeszédet. Minek minősül ha a sajtó – élve szabadságával- vallásos érzelmeket sért? – kérdeztük Eckstein Kovács Péter jogásztól.

Nyilván a szólásszabadságnak is megvannak a maga határai és ezeket a mindenkori nemzeti illetve európai szabályok rögzítik. A keret nagyon tág. Jelen esetben nincs jogszabály-ütközés vallás- és szólásszabadság között.  

No de az nem asszimilálható a gyűlölet-beszéddel, ha valaki olyan karikatúrákat, szövegeket, alkotásokat tesz közzé, amelyek polgártársaik például vallásos érzelmeit sértik?

Ezt a mindenkori bíróságok hivatottak eldönteni. A Charlie Hebdo ellen számos pert folytattak, de egyik sem végződött elmarasztaló ítélettel – hangsúlyozza Eckstein Kovács Péter.

Mi a teendő? Bezárkózzék-e Európa átértékelve eddigi elveit, lemondva szabadsága egy részéről biztonsága javára? Bővítsük-e a hírszerzés, a bűnüldözők jogosítványait és ha igen meddig és mi módon? Mihez férjen hozzá a Nagy Testvér?

A román  Alkotmánybíróság már két olyan törvénytervezetet utasított el, amely ilyen intézkedéseket léptetett volna életbe. 

Mennyire készült fel Románia esetleges terrorcselekmények elhárítására? Amerikai illetékesek nézete szerint Európa mint olyan nincs felkészülve napjaink biztonsági kihívásaira…

Amerika az Amerika, Európa meg Európa…hadd  ne menjünk bele a fegyvertartás körülményeibe vagy a halálbüntetés kérdésébe! Románia álláspontja alkalmasint megegyezik majd az EU-jéval, ha megszületik egy erre vonatkozó direktíva, azt mi is alkalmazzuk majd, akkor is ha szigorít az eddigi gyakorlaton – mondja Eckstein Kovács Péter.

Vissza az elvekhez! – A sajtószabadság felfogása és értéke nyugaton és nálunk

Vasárnap, január 11-én Franciaország nagyvárosaiban több mint 3 millió polgár vonult utcára, hogy kifejezze szolidaritását a Charlie Hebdo munkatársaival, hitet tegyen a sajtószabadság, a polgári demokrácia értékei mellett. A párizsi felvonuláson állam- és kormányfők tucatjai vettek részt, a tömeg többek között John Lennon „Imagine”-jét énekelte.

Mennyire következett ez a tömegmegmozdulás a résztvevő milliók átérzett, személyes, egyéni meggyőződéséből és mekkora szerepet játszhatott egy megfelelési óhaj, a „mindenki kiment, én sem maradhatok ki” érzése? – kérdeztük Péter László szociológust.

„Azt gondolom, hogy a vasárnapi felvonulás mind az átlagpolgárok részéről mind pedig a példátlan számú állam- illetve kormányfőnek a részvétele, rendkívül fontos szimbólikus aktus volt a megtámadott  társadalom részéről!”

Ahol ilyen fokú társadalmi kohézió mutatkozik, ennyien hajlandók utcára menni egy – mondhatnánk absztrakt – elvért, ott nem úgy mutat a társadalom, mint hogyha hanyatlana…Érdemes elgondolkodni ezen, hiszen mióta véget ért a Nyugat iránti „szerelmünk” plátói szakasza, egy háztartásba kerültünk, ennek minden folyományával és nézeteltérésével, ráadásul jött egy gazdasági válság is, hajlamosak vagyunk azt mondani: a Nyugat már egy hanyatló világ, nem ott lakozik a jövő! Szembesülünk azzal, hogy sokszor nem vágnak tökéletesen egybe értékeink, nem ugyanazt a nyelvet beszéljük és persze szegény de büszke, öntudatos polgárokként tudván tudjuk, hogy a mi felfogásunk a helyes, a mi arányérzékünk a jó.

Kinek működőbb a common sense-e? A közösségi oldalakon kibontakozott polémiák olvastán – „Charlie vagyok” kontra „Nem vagyok Charlie” – úgy tűnik, hogy az utóbbi reakció azon meggyőződés mentén épül fel, hogy a nyugatinál méltányosabb, működőbb, egy szóval jobb arányérzékkel áldott meg a különben mostoha sors: mi tudjuk, hol a határ és miért! Ha mindig nem is, de sokszor akár igazunk lehet. A kérdés csupán az, vettük-e magunknak a fáradságot, hogy megismerkedjünk a feladvány elemeivel, a rendelkezésre álló adatokkal, végiggondoltuk-e a következmények teljes láncolatát (ettől még juthatunk egyénileg más-más következtetésekre)? Magunknak tartozunk vele, nem másnak. Mármint egy gondolati és szólásszabadságot elismerő demokráciában.

fotó: emberiseg.hu

Szerkesztő: Papp-Zakor András

Riporterek: Papp-Zakor András, Váradi Nagy Pál