Láthatár: Erdélyi és/vagy magyar? Identitás-elsőbbségek térben és időben

Regionalitás vagy egységtudat? Az erdélyi magyarság nemzeti identitásának változásai kárpát-medencei kontextusban címmel tartott előadást Veres Valér szociológus, egyetemi docens az Erdélyi Múzeum Egyesület kolozsvári székházában.

Hogyan változik identitástudatunk? Milyen kapcsok a meghatározók, amikor saját hovatartozásunk érzékeléséről van szó? Kihez érzi magát közelebb a kisebbségi magyar, hogy és hol határozza meg a hazáját? A több éves kutatás eredményein alapuló tanulmányból kiderül: kárpát-medencei viszonylatban az erdélyi magyarok a legintegráltabbak a többségi társadalomba – figyelem, az integráció nem az asszimiláció eufemisztikus megnevezése – ugyanakkor ők a legbüszkébbek magyarságukra is. Ezzel együtt alig néhány év alatt több százalékkal nőtt azok aránya, akik egyszerűen csak „erdélyi”-ként határozzák meg magukat, az etnikai hovatartozás pontosítása nélkül. Veres Valér előadásából mazsolázunk.

Az úgynevezett „nagy társadalmi közösségek”, mint például a nemzet is, egyféle értelemben elképzelt közösségek. Tehát ahhoz képest, ahogy egy osztály- vagy egy faluközösséget értünk, ezek a nagy közösségek elképzelt közösségek. Ez nem azt jelenti, hogy nem léteznek, csak a képzeletben… Nyilván ezt nem úgy kell érteni! Hanem bizonyos komponensei a csoportműködésnek tulajdonképpen a kollektív képzeleten keresztül működnek, így kell érteni!…Van egy nemzet, annak bizonyos ágensei -általában a kormány, az állam és annak különböző intézményei- megfogalmaznak egy nemzeti ideológiát és ennek a társadalmi működése alakítja ki az emberek fejében a nemzettudatot. Így nem világos általában a mindennapi ember számára, az emberek azt hiszik, hogy megszülettek, ők mindig is magyarok voltak, az őseik is, akkor valahogy mindig azok lesznek.

Veres Valér:

A nemzet jelképes egysége. A magyar vagy a többségi nemzet részének tartja magát a kisebbségi?

Mindenhol több mint 70%-ban, Erdély esetében több mint 80%-ban a magyar nemzet részének tartják a saját kisebbségi magyar közösségüket. A meglepő az volt, hogy megkérdeztük, a többségi nemzetnek részei-e és a négy kisebbségi közösségből kettőben a többség – most hogy milyen arányban, ugye eltérő arányban – azt mondta, hogy igen. A másik két országban egy kisebbség mondta, hogy igen, de azok is jelentős számban vannak. Erdélyben 65% mondta. Ez kétszer kijött, két mérésben és egy másik kutatásban is letesztelték és ott is nagy arány jött ki, tehát 50% fölött jött ki – ez egy más minta volt és később történt, a Kisebbségkutató Intézetnek egy kutatásában – tehát elég stabil struktúra van mögötte…

Veres Valér: 

Nemzeti jelképek. Ki mit ismer?

Van egy jól meghatározható egység a magyar nemzettudatban a szimbolika tekintetében, még a sorrend is nagyjából ugyanaz, az egyetlen jelentős különbség a többség és a kisebbség között figyelhető meg: azok aránya, akik nem tudnak megjelölni szimbólumot kicsi a többségben és nagy a kisebbségben.

Veres Valér: 

Pozitív identitástudat, avagy mennyire vagyunk büszkék magyarságunkra?

Itt is az egység körvonalazódik. „Mennyire büszke arra, hogy ő magyar?” Ebben a kérdésben a válaszadók nagy többsége teljesen egyetért, hogy őt büszkeséggel tölti el a magyarsága, egy további nagy százalék „többnyire egyetért”. Van egy egyértelmű hierarchia: az erdélyi magyarok a legbüszkébbek, a vajdaságiak és a magyarországiak a legkevésbé. 

Veres Valér:

Milyen csoporthatárokat jelölnek ki a kisebbségi közösségek a többség illetve a magyarországi magyarok irányában?

A megkérdezettek nagyjából ugyanabban a  százalékban azt gondolják, hogy eltérő jellegzetességekkel bírnak mind a többségiekhez mind a magyarországi magyarokhoz képest. A régiók közötti eltérések is kicsik, mindenhol valamivel több mint 60% százalékot tesz ki az egyetértők hányada. A legkonzisztensebb „saját csoport” nemzeti értelemben az a kisebbségi közösség. Amikor azt elkezdik kitágítani koncentrikus körök formájában akkor legelőször a többi kisebbségi magyar fog beletartozni ebbe…

Veres Valér:

AMIBEN KÜLÖNBÖZÜNK.

Önmeghatározás – Magyarországot kivéve sehol nincs többségben az egyszerű „magyar”.

A regionális jelzős megnevezés az, ami jelentős mértékű mindenhol, az, hogy „erdélyi magyar”, „felvidéki magyar”, stb. Igen ám, de elég jelentős azok aránya is, akik csak regionális jelzővel határolják be magukat, tehát azt mondják magukról, hogy „erdélyi”, „vajdasági”, „kárpátaljai”, slussz-passz…

Veres Valér:

Az önmeghatározás változása időben.

Alig néhány év alatt látványosan nőtt a minden etnikai megnevezést nélkülöző regionális azonosulás. Csak „erdélyi”, azt mondja magáról és ez 16-ról 29%-ra növekedett ilyen kevés év (3) alatt.

Veres Valér:

A haza. Ki hol érzi?

A kisebbségiek csupán jelentéktelen hányada Magyarországon…Legtöbben a régiójukat jelölték meg hazájukként, nagyobb léptékben magát az országot, amelyben élnek. Magyarország így, mint „haza” nem jelenik meg és ez a fókuszcsoportoknál megerősödött… Többen kijelentették kategorikusan is, hogy „Magyarország nekem nem haza”. Volt olyan, aki azt mondta: igen anyaország, de ez nem azt jelenti, hogy haza. Az ő fejében ez egy másfajta fogalmat jelent…Persze  látni kell azt, hogy itt nagyon sok a sérelem! Mikor ezekről a kérdésekről beszélünk, az emberekből a sérelem árad…

Veres Valér:

A többséghez való viszonyulás

A megkérdezettek jelentős különbséget éreznek a település- illetve az országos szintű többség-kisebbség viszony között az előbbi javára. A „tapintható közelségben” – saját településen/ régióban – létező etnikai viszonyokat ideológia-mentesebben érzékeljük mint az országos léptékűeket.

Veres Valér:

A Magyarországhoz való viszony – problémákkal terhelt…

A határon túli magyarok Magyarországhoz való viszonyulása előítéletesnek mondható, főleg az erdélyieké. Ennek magyarázata az államnemzeti és a kultúrnemzeti felfogás közötti ellentétben rejlik. Magyarországon sokan állampolgárságuk alapján azonosítják be a határon túliakat. „Ezek a románok” mondják az erdélyi magyarra. Az erdélyi magyarok nagyon rossz néven veszik ezeket a kategorizálásokat. Többségük kultúrnemzetben gondolkodik, ezért sértőnek érzi az ilyen viszonyulást.

Veres Valér: 

Következtetések

A maga nemében a magyarságtudat egy nagyon erős csoportkötődés és egy erős pozitív szociális identitás tulajdonképpen, akkor is, ha ez regionálisan fogalmazódik meg. Nem azt jelenti, hogy a regionalitás erősödésével a magyarságtudat mint olyan gyengül! Hanem inkább csak a Magyarországgal való azonosulás gyengül…és ami még egy fontos eredménye ezeknek a kutatásoknak, hogy az állampolgári integráció nem gyengíti a regionális magyarságtudatot, de hatással lehet az össznemzeti magyarságtudat gyengülésére!   Az erdélyi magyarok „távolságtudata” csaknem azonos a románokkal és a magyarországi magyarokkal szemben. A többi vizsgált régióban (Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság) a többségi nemzettel és a magyarországi magyarokkal szemben érzett távolságtudat nagyobb eltérést mutat, az anyaországiak javára.

Veres Valér: 

Vannak-e mindezeknek az eredményeknek politikai tanulságai?

Érdemes lenne átértékelni, milyen autonómiában gondolkodunk, gondolkodjunk!

Szerkesztő, riporter: Papp-Zakor András

fotók: Oborocea Mónika (táblázatok), Papp-Zakor András

Articol editat de Papp-Zakor András, 30 december 2014, 13:59 / actualizat: 10 június 2020, 14:01