Drága kis városunk
Articol editat de kristalybea, 17 április 2021, 09:52
Főtér – Kolozsvár
Mely nem is olyan kicsi, de hát a megszokás… több mint harminc évnyi együttlét után a becézés, ajnározás talán érthető. Vagy legalább megbocsátható. Igaz, most, hogy az egyetemisták seregei nem szállták meg, kisebbnek tűnik – mint az enyhülő lakásbérek. Ettől még drága nekünk… és másnak is felbecsülhető: mondjuk a szociológusoknak, mihelyt kimatekozták, hogy a magyarok által is lakott erdélyi városok közül itt kerül legtöbbbe a szippantásnyi levegő. Ára van a kolozsvári szmognak, és nem csekély. Brassó és Temesvár kurta utcahosszal mögöttünk. Majd meglepetésként Sepsiszentgyörgy, mely lekörözi – ha kevéssel is – a két partiumi versenytársat. Várad és Szatmár után megint egy székelyföldi város, hogy Csíkszereda után jöhessen egy igazi transzilván koktél a sorrendben: Arad Marosvásárhely, Nagybánya – újabb érv, hogy ideköltözzek, a festői környék és a gesztenyepüré mellett. Udvarhely és Kézdi zárja a 12-es élbolyt, ez utóbbiban a kalkulusok szerint majdnem negyedével olcsóbb városlakónak lenni, mint Kolozsváron.
Lehetne a lokál meg a patrióta büszkeséggel feszülő duója, mi feldübörög bennem, adoptált kolozsváriban – az adatsorok láttán. A lendületet rögvest visszarántja, ha belegondolok, hogy mi is az ára ennek a drága ittlétnek: a fejetlen és agresszív ingatlanfejlesztés, a naponta egyre többször beduguló úthálózat, a kilúgozottra felújított közterek vagy a peremekről lassan beolvasztott községek és falvak. A kottából is falcsul szóló multikulturalizmus mantrája, vagy a metró előszele és a bővített reptéri pálya kozmopolita perspektívákat sugalló fesztiválos fazonja.
Miért éri meg mégis itt honra lelni Kolozsvárt? Ez bizony úgynevezett klasszikus nyitott kérdés, amit a szociológusok csak ímmel-ámmal használnak a felmérésekben, mert erősen melós-babrálós a kvantifikálása. Meg nem is biztos, hogy kíváncsiak a lírára, ők, a társadalom mérnökei.
Rostás-Péter István jegyzete
