Prima pagină » Ha visszhangzik bennünk: a dal a miénk! (LGT)

Ha visszhangzik bennünk: a dal a miénk! (LGT)

A Kolozsvári Magyar Napok alatt, amikor nagyon sok külföldön élő ismerősünk hazatér „szippantani egyet a jóból”, összdiáktalálkozót tartottak egykori iskolájukban a régi brassaisok. A különböző évfolyamok végzősei közül 103-an jelentek meg, legtávolabbról Singapurból utaztak haza. A legfiatalabb véndiák 1997-ben ballagott, a legidősebb 1953-ban. A János Zsigmond Unitárius Kollégiumban tartott brassais találkozót a Kolozsvár Társaság szervezte, pontosabban Horváth László, a Társaság alelnöke. Előbb vele váltunk pár szót, majd néhány résztvevővel, egykori diákkal.

Articol editat de csatari.melinda, 27 szeptember 2019, 16:03

Horváth László: A véndiáktalálkozókon csak az egykori osztálytársak jönnek össze. Most végre mind találkozhattunk, iskolatársak, akik együtt sportoltunk, kirándultunk, néptáncoltunk, kórusban együtt énekeltünk, összetartoztunk.
Sebők Éva: Az 1975-ben végzett osztályunk olyan összetartó, hogy minden évben találkozunk, azok pedig akik itthon élnek, háromhavonta. Színházba is együtt járunk.
Vajda Botond: Amikor hazajövök, első utam a temetőbe vezet, a második a Brassaiba. Én azt mondom, hogy a világ legjobb iskolája volt. Nyitottá nevelt minket, nem szaktudorokká, szakbarbárokká. Tisztelettel, örömmel, szeretettel gondolok a tanárainkra, akik emberré neveltek.
Murádin János 1956-ban érettségizett: Nekem az iskola: hazatartozás.
Barta László: Estiben végeztem 1966-ban, az iskola megalapozta a műveltségünket. A tanárok nagyon segítőkészek voltak. Annak ellenére, hogy sok osztálytársam három váltásban dolgozott, nagyon fáradtan járt iskolába, az érettségit mindannyian sikeresen letettük.
Buzogány Zsolt: Ide járt a nagyapám, a nagybátyám, az apám, a feleségem és a fiam.
Buzogány Klára: Tizenkét évig jártam ide. Itt alakult ki a személyiségem. Köszönöm a tanáraimnak, hogy szeretettel jártam iskolába.
Sebe Anna: 63-ban végeztem. A kórusban való énklést egész életemben folytattam, itt alakult ki az igényem rá.
Nagy Auguszta: Csodálatos volt ez az úgynevezett Brassai-szellem. A tanítás mellett nagyszerű pedagógusaink összetartásra neveltek. Találkozunk, segítjük egymást ma is. Megtanítottak a közösségre, a jellemre, a becsületre. Az, hogy brassais voltam, számomra varázsszó.