„Egészen, mert félig nem tudok” (HANG)
„Az, hogy fanyalgunk, megtörünk, besavanyodunk, zsákutcába visz, mert közben nem éljük azt, ami van. Terápiás céllal is élem meg a pályám. Szembenézhetek saját démonaimmal, érzelmeimmel, gondolataimmal, az énemmel. Megharcolhatunk, vagy elfogadhatjuk egymást. Azt hiszem, hogy abban a pillanatban, amikor az ember meri letenni a pajzsot, meri vállalni sebezhetőségét… kevésbé lesz sebezhető.
Articol editat de csatari.melinda, 17 május 2019, 16:01
A 9. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét élőkönyveként olyan fejezeteknél „lapozzuk fel”, amelyek sérelmek dédelgetéséről, önazonosságról, civil kurázsiról, a közönség őszinteségéről, versszeretetről, színpadi emlékképekről szólnak. Nem A kétbalkezes varázsló, a Homemade, a Légy jó mindhalálig, Az özvegy Karnyóné, a Nóra, A velencei kalmár, Az öreg hölgy látogatása, a Vidéki jegyesek, a Tökéletes menyegző, A négyszögletű kerek erdő, a Caligula, az Egy őrült naplója, a Vérnász, a III. Richárd és további, felsorolhatatlanul sok darabból mutatom be a beszélgetőtársam által megtestesített karaktereket, hanem a civil Kántor Melindát „olvasom”. A Kolozsvári Magyar Színház színésznőjét láthattuk felolvasóesteken, a Szerelmes álom dalesten, Éjszakaszelidítő egyéni versestjén, civil kezdeményezések támogatójaként, gyerekként, férfiként, nőként a színpadon – rendkívül sokszínű, sokrétű az élete.
„Ha nem találod meg önmagadban a boldogság forrását, nincs az az atyaúristen, aki téged boldoggá tudna tenni” – vallotta három évvel ezelőtt a Livingroom színházi beszélgetősorozat meghívottjaként. Erre a kijelentésére emlékezve kezdem faggatni.
„Az, hogy fanyalgunk, megtörünk, besavanyodunk, zsákutcába visz, mert közben nem éljük azt, ami van. Terápiás céllal is élem meg a pályám. Szembenézhetek saját démonaimmal, érzelmeimmel, gondolataimmal, az énemmel. Megharcolhatunk, vagy elfogadhatjuk egymást. Azt hiszem, hogy abban a pillanatban, amikor az ember meri letenni a pajzsot, meri vállalni sebezhetőségét… kevésbé lesz sebezhető.
Nem tarthatom magam távol, nem képezhetek egy mesterséges burkot magam köré, hiszen ennek a világnak vagyok a részese, felelős vagyok magamért, az embertársaimért, az állatokért, a Földért. Nem tudok védve, nemtörődve élni, falat húzva magam és a világ közé. Amiben hiszek, amivel azonosulni tudok, azért megpróbálok kiállni.”
Szerkesztő: Csatári Melinda
Fotók: Kolozsvári Állami Magyar Színház
