„Gyalog galopp” – de nem a filmvígjáték
„Nagyon régóta izgat ez a gondolat, csak még nem éreztem magamban elég bátorságot hozzá. Mostanra untam meg az életnek azt a keretét, amelyben mozgok, ennek radikálisan véget akarok vetni. Addig kell az úttal megpróbálkoznom, amíg nem vagyok túl öreg hozzá. Ez egy olyan jellegű igénybevétel, amire nem tudom, hogy hogyan lehetne felkészülni. A napi 30-35 kilométer egyébként nem emberfeletti táv. Nem én vagyok a világ legpuhányabb embere… Többen mondták, hogy velem tartanának, legalábbis egy-egy szakaszon. Ez egyrészt jó lenne, mert nem lennék egyedül, másrészt lehet, hogy egy plusz nehézség máshoz alkalmazkodni.”
Zoltán nemcsak azért lépett a magyar és román sajtó nyilvánossága elé, hogy támogatókat szerezzen útjához – illetve, hogy ne gondolhassa meg magát, ha már elkiabálta tervét –, hanem azért is, hogy a román közvélemény figyelmét is felhívja a magyar tudósra, merthogy honfitársaink zöme nem is hallott Kőrösi Csoma Sándorról.
Articol editat de csatari.melinda, 3 május 2019, 16:03
„Nagyon régóta izgat ez a gondolat, csak még nem éreztem magamban elég bátorságot hozzá. Mostanra untam meg az életnek azt a keretét, amelyben mozgok, ennek radikálisan véget akarok vetni. Addig kell az úttal megpróbálkoznom, amíg nem vagyok túl öreg hozzá. Ez egy olyan jellegű igénybevétel, amire nem tudom, hogy hogyan lehetne felkészülni. A napi 30-35 kilométer egyébként nem emberfeletti táv. Nem én vagyok a világ legpuhányabb embere… Többen mondták, hogy velem tartanának, legalábbis egy-egy szakaszon. Ez egyrészt jó lenne, mert nem lennék egyedül, másrészt lehet, hogy egy plusz nehézség máshoz alkalmazkodni.”
Zoltán nemcsak azért lépett a magyar és román sajtó nyilvánossága elé, hogy támogatókat szerezzen útjához – illetve, hogy ne gondolhassa meg magát, ha már elkiabálta tervét –, hanem azért is, hogy a román közvélemény figyelmét is felhívja a magyar tudósra, merthogy honfitársaink zöme nem is hallott Kőrösi Csoma Sándorról.
Szerkesztő: Csatári Melinda