Címlap » Vezető » Főoldal » Egy orvosdinasztia amely megvalósította a korszerű betegellátást

Egy orvosdinasztia amely megvalósította a korszerű betegellátást

Az Erdélyi Múzeum Egyesület, az EME Orvos és Gyógyszertudományi Szakosztálya, a Budapesti Genersich Antal Alapítvány és a Kolozsvár Társaság közös szervezésében került sor arra az emlékülésre amelyen a száz évvel ezelőtt elhunyt Genersich Antal mellett a Genersich család más jeles képviselőiről is megemlékeztek.

Az emlékülésen Dr. Bódizs György főorvos a Kolozsvári Rehabilitácíós Kórház orvos igazgatója A Genersichek Kolozsvárott, Dr. Szűts Péter hódmezővásárhelyi főorvos A Genersichek Hódmezővásárhelyen címmel értekezett, míg Dr. Ábrám Zoltán a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem professzora Adatok a romániai magyar orvosok és gyógyszerészek munkásságáról címmel tartott előadást. Ezt követően mindhármukat sikerült mikrofonvégre kapnunk.

Dr. Genersich Antal Nagyszombaton született, hol atyja (Genersich János, teológiai tanár fia), táblai ügyvéd volt, anyja Kilcher Katalin; tanult Késmárkon (egy félévig Eperjesen) és a Pesti Egyetemen, hol 1865. október 19-én orvosdoktori, 1866-ban sebészdoktori, szemész- és szülész-mesteri oklevelet nyert. Atyját ötéves korában elvesztvén, kedvezőtlen anyagi viszonyai miatt gyermekkorától fogva leckeadással kereste kenyerét; orvosnövendék korában bonctani demonstrátor volt. 1865 októberétől 1868. október végéig dr. Arányi Lajos tanár mellett mint kórbonctani tanársegéd alkalmaztatott; 1867-ben gyermekkórházi boncnokká, 1868. április 1-jén szent Rókus kórházi boncnok főorvossá választatott meg. 1868 októberében állami ösztöndíjjal külföldi tanulmányútra indult és két évet Würzburgban dr. Recklinghausen, Bécsben dr. Stricker Salamon, Lipcsében dr. Ludwig Károly és dr. Huppert Károly, Berlinben Virchow Rudolf tanár intézetében dolgozott, egyszersmind az egyetemeken előadásokat hallgatott. Visszatérve 1870. augusztus 3-án a kolozsvári orvossebészi tanintézethez a kórbonctan és törvényszéki orvostan rendes tanárává neveztetett ki; 1872-ben ugyanott az egyetemmegnyitásakor a kórbonctan rendes tanárává léptették elő. 1870–76-ban megalapította a kórbonctani intézet gyűjteménytárát; az orvosi karnak 1876–77-ben dékánja s az egyetemnek 1877–78-ban rektora volt. 1875-től Kolozsvár város tiszteletbeli főorvosa. Az 1876-ban Kolozsvárt létesített orvos-természettudományi társulat évről-évre orvosi szakelnökül választotta; 1883–84-ig pedig a társulat elnöke volt. Az erdélyi-múzeum-egyletnek 1881-től választmányi tagja, azonkívül több hazai s külföldi tudományos és közművelődési társulatoknak is tagja volt. A kolozsvári evangélikus egyház-község tanácsosi- gondnoki tisztét is betöltötte. 1891-ben magyar nemességet nyert.