„A Játék a lényeg, az őszinte Játék”
(Fotók: Rohonyi D. Iván)
„A bábot a bábjátékos »fejezi be«, »egészíti ki«. Ketten alkotnak egyet. Nem léteznek külön: a báb tárgy-teste és a bábjátékos biológiai teste. A bábosnak nagyon közel kell állnia, érzelmileg, a bábhoz – és fordítva…” – nyilatkozta Kovács Ildikó bábszínházi rendező, szakíró 2007 decemberében Szabó Zelmira illusztrátornak. A beszélgetés Kovács Ildikó 80. születésnapjára készült, ám végül, sajnálatos módon nekrológként került 2008 márciusában a Székelyföld folyóirat olvasói elé. A romániai magyar bábművészet iskolateremtő személyisége tíz évvel ezelőtt, 2008. január 24-én adta vissza lelkét Teremtőjének.
A bábszínházi világnap, amelyet hagyományosan a csillagászati tavasz első napján, március 21-én ünneplünk, tájainkon a rá való emlékezésre is újból alkalmat kínál. Balló Zsuzsa nyugalmazott bábszínésszel beszélgetünk, aki 1960 és 1999 között dolgozott a kolozsvári Puck Bábszínházban, egyike volt a Kovács Ildikó nevével is fémjelzett „aranykorszak” művészeinek.
Kovács Ildikó magához tudta vonzani a lehető legjobb, erre a munkára legalkalmasabb embereket: zeneszerzőket, írókat, költőket, egy rövid ideig még Szervátiusz Tibor is nálunk dolgozott. Mindenki a lehető legjobbat akarta kihozni magából, Kovács Ildikó csodálatos érdeme volt, hogy mindenkiből ki tudta hozni az illető sajátosságait. Ez volt a bábszínház fénykora, amikor nemcsak csodálatos bábelőadások készültek, de adott pillanatban 13 előadás volt repertoáron, a 12 személyes társulat számára játszható darab. Ezek mellett ott voltak a csodálatos stúdiómunkák. Tény, hogy soha nem ment könnyen, a vezetőség nem mindig volt mellettünk.
Csodálatosnak éreztem azt a kort, amíg ott játszhattam.
Articol editat de zsoltferencz, 22 március 2018, 14:05 / actualizat: 2 augusztus 2018, 14:22
(Fotók: Rohonyi D. Iván)
„A bábot a bábjátékos »fejezi be«, »egészíti ki«. Ketten alkotnak egyet. Nem léteznek külön: a báb tárgy-teste és a bábjátékos biológiai teste. A bábosnak nagyon közel kell állnia, érzelmileg, a bábhoz – és fordítva…” – nyilatkozta Kovács Ildikó bábszínházi rendező, szakíró 2007 decemberében Szabó Zelmira illusztrátornak. A beszélgetés Kovács Ildikó 80. születésnapjára készült, ám végül, sajnálatos módon nekrológként került 2008 márciusában a Székelyföld folyóirat olvasói elé. A romániai magyar bábművészet iskolateremtő személyisége tíz évvel ezelőtt, 2008. január 24-én adta vissza lelkét Teremtőjének.
A bábszínházi világnap, amelyet hagyományosan a csillagászati tavasz első napján, március 21-én ünneplünk, tájainkon a rá való emlékezésre is újból alkalmat kínál. Balló Zsuzsa nyugalmazott bábszínésszel beszélgetünk, aki 1960 és 1999 között dolgozott a kolozsvári Puck Bábszínházban, egyike volt a Kovács Ildikó nevével is fémjelzett „aranykorszak” művészeinek.
Kovács Ildikó magához tudta vonzani a lehető legjobb, erre a munkára legalkalmasabb embereket: zeneszerzőket, írókat, költőket, egy rövid ideig még Szervátiusz Tibor is nálunk dolgozott. Mindenki a lehető legjobbat akarta kihozni magából, Kovács Ildikó csodálatos érdeme volt, hogy mindenkiből ki tudta hozni az illető sajátosságait. Ez volt a bábszínház fénykora, amikor nemcsak csodálatos bábelőadások készültek, de adott pillanatban 13 előadás volt repertoáron, a 12 személyes társulat számára játszható darab. Ezek mellett ott voltak a csodálatos stúdiómunkák. Tény, hogy soha nem ment könnyen, a vezetőség nem mindig volt mellettünk.
Csodálatosnak éreztem azt a kort, amíg ott játszhattam.
Szerkesztő: Ferencz Zsolt
