Aktuális kihívások az erdélyi magyar felsőoktatásban
dr. Tonk Márton
A konferencia plenáris ülésén dr. Dávid László, a Sapientia EMTE rektora köszöntötte a vendégeket, majd ezt követően dr. Tonk Márton a Sapientia EMTE Szenátusának elnöke, dékán szólt az egybegyültekhez. Később Csizmadia Norbert, a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány elnöke és Dövényi Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára, a Földtudományok Doktori Iskola vezetője tartott előadást.
A 45 tudományos előadás négy párhuzamos szekcióban zajlott, a következő kérdéskörökben: geopolitikai dimenziók, gazdasági folyamatok és hatásaik, nemzetközi kapcsolatok és erőviszonyok, fókuszban Kelet- és Közép-Európa.
Az erdélyi magyarság létkérdése az iskola. Bár az oktatási „problémacsomag” keretei nem nemzetspecifikusak (a minőség–mennyiség problémájából fakadnak), az erdélyi magyarságnak speciális kihívásokkal kell szembenéznie. 1992 és 2011 között a magyar népesség 25%-kal csökkent Erdélyben, és ahogy a Sapientia egy kedves idős portása mondta egyszer a dékánnak: „Ha nincsenek diákok, akkor nincsenek dékánok, oktatók, de én, a kicsi kapus sem vagyok”.
A 2010-ig kialakult magyar felsőoktatási hálózat hat pillérre támaszkodik: ezek a Babeş-Bolyai, a Marosvásárhelyi Orvosi, a Marosvásárhelyi Művészeti, a Sapientia és a Partiumi Keresztény Egyetem, valamint a Protestáns Teológiai Intézet. Az utóbbi három magánegyetem, amely magyarországi támogatást élvez. E három intézményben és a magyarországi egyetemek kihelyezett szakjain lehet megvalósítani a legfontosabb nemzetpolitikai stratégiákat. A hallgatói arányszámok alakulása az évek során, nemcsak a magyar diákok viszonylatában mutat radikális csökkenést. A statisztikák fő konklúziója, hogy olyan szakokat kell indítani Romániában, amelyek még nincsenek magyar nyelven. Nem kérdés, hogy az erdélyi magyarságnak joga van állami finanszírozású egyetemet működtetni.
A reálpolitikai megoldást az intézmények összefűzése és a közös stratégia kialakítása jelenti – derült ki abból az előadásból amelyet dr. Tonk Márton tartott a konferencián. A vele készült beszélgetést hallják, amelyben szó lesz a teljes rendezvényről éppúgy mint a szóbanforgó előadásról.
Articol editat de laszlot, 17 július 2017, 13:17
dr. Tonk Márton
A konferencia plenáris ülésén dr. Dávid László, a Sapientia EMTE rektora köszöntötte a vendégeket, majd ezt követően dr. Tonk Márton a Sapientia EMTE Szenátusának elnöke, dékán szólt az egybegyültekhez. Később Csizmadia Norbert, a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány elnöke és Dövényi Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára, a Földtudományok Doktori Iskola vezetője tartott előadást.
A 45 tudományos előadás négy párhuzamos szekcióban zajlott, a következő kérdéskörökben: geopolitikai dimenziók, gazdasági folyamatok és hatásaik, nemzetközi kapcsolatok és erőviszonyok, fókuszban Kelet- és Közép-Európa.
Az erdélyi magyarság létkérdése az iskola. Bár az oktatási „problémacsomag” keretei nem nemzetspecifikusak (a minőség–mennyiség problémájából fakadnak), az erdélyi magyarságnak speciális kihívásokkal kell szembenéznie. 1992 és 2011 között a magyar népesség 25%-kal csökkent Erdélyben, és ahogy a Sapientia egy kedves idős portása mondta egyszer a dékánnak: „Ha nincsenek diákok, akkor nincsenek dékánok, oktatók, de én, a kicsi kapus sem vagyok”.
A 2010-ig kialakult magyar felsőoktatási hálózat hat pillérre támaszkodik: ezek a Babeş-Bolyai, a Marosvásárhelyi Orvosi, a Marosvásárhelyi Művészeti, a Sapientia és a Partiumi Keresztény Egyetem, valamint a Protestáns Teológiai Intézet. Az utóbbi három magánegyetem, amely magyarországi támogatást élvez. E három intézményben és a magyarországi egyetemek kihelyezett szakjain lehet megvalósítani a legfontosabb nemzetpolitikai stratégiákat. A hallgatói arányszámok alakulása az évek során, nemcsak a magyar diákok viszonylatában mutat radikális csökkenést. A statisztikák fő konklúziója, hogy olyan szakokat kell indítani Romániában, amelyek még nincsenek magyar nyelven. Nem kérdés, hogy az erdélyi magyarságnak joga van állami finanszírozású egyetemet működtetni.
A reálpolitikai megoldást az intézmények összefűzése és a közös stratégia kialakítása jelenti – derült ki abból az előadásból amelyet dr. Tonk Márton tartott a konferencián. A vele készült beszélgetést hallják, amelyben szó lesz a teljes rendezvényről éppúgy mint a szóbanforgó előadásról.
Riporter: László Tibor
