A táj és embere – Kádár Tibor és művészete
Kádár Tibor képzőművész Kolozsváron született, a 70-es években végzett a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festészet szakán. Egy évvel a változások előtt, 1988-ban hagyta el az országot és telepedett le Magyarországon. Jelenleg Veszprémben él, de gyakran hazalátogat, és sokat emlegeti valamikori fontos partnereit: például a kolozsvári Korunk Galériát és a gyergyószárhegyi alkotótábort. Az 5. Kolozsvári Magyar Napok alatt a Szépművészeti Múzeum földszinti termét lakták be Kádár Tibor képei.
Articol editat de , 8 október 2014, 20:30
Egyes munkák különleges kísérletnek hatnak: ott van a falon egy viszonylag hagyományosnak nevezhető portré vagy tájkép és mellette annak egy könnyedebb ecsetvonásokkal vászonra vitt, modernebb hasonmása. A „Pogány oltár” kis méretű, Kalotaszeg szín-és formavilágát hűen megmutató, miniatűr alkotás, míg a Legenda hatalmas táblakép, amelyet a vér színe, a piros ural. Utóbbi festmény történésekben és jelképekben is gazdag. Akár apró jelenetekre is leosztható, olyan, mintha néhány fejezet lenne egy ötletes történelemkönyvből vagy legendáriumból.
Kádár Tibor alkotásai időnként műveltségünket tesztelik, mint például a „Nietzsche szamara” című festmény. E szókapcsolatnak külön története van. Nietzsche 1889-ben lakásából kilépve meglátta, hogy egy férfi ostorral ütlegeli engedelmeskedni nem akaró lovát. Megölelte az állatot, zokogni kezdett. Következő 10 évét némán, szellemi leépülésben töltötte. Kádár Tibor festményében egyaránt jelen van az állat kiszolgáltatottsága és az ember magánya.
Bethlendi Tamás fotója
Föld-és vízoltárai az elmaradhatatlan barnákkal, koszos sárgákkal és diszkrét kékekkel különösen erősen hatnak a múzeum hófehér falán. Ráadásul egyesek szárnyas oltárrá összeálló kompozíciók, amitől a szentség többszörösen is jelenlevővé válik. És ne feledkezzünk meg Szindbád-sorozatáról és a Dsida Jenő verseihez készült grafikáiról sem. Ösztönt és értelmet egy időben megszólító munkák ezek.
„A táj és embere” – ez a kiállítás címe. A munkák többségén azonban nincs jelen az ember, legalábbis a maga konkrétságában nincsen. Miként alakul tehát táj és ember viszonya ezeken az alkotásokon? – kérdeztük Kádár Tibor festőművésztől.
Kádár Tibor kolozsvári születésű, Veszprémben élő képzőművész tárlata a kolozsvári Szépművészeti Múzeumban nyílt meg. Ez volt az 5. Kolozsvári Magyar Napok első eseménye. Most Széki Patka Lászlót idézem. Kádár Tibor munkái „a lét állandó fenyegetettségét úgy képesek átsugározni a befogadóba, hogy közben árad belőlük valami elementáris melegség, a metakommunikatív látvány érzéki, hívogató varázslata, a szüntelenül visszaváró szülőföld megannyi emléknyoma, mementója.”
A teljes műsor, Gergely Zsuzsa összeállítása
